Image

Sokféle anyagból el lehet készíteni a szereplők különböző kiegészítőit, és itt főleg a fegyverekre gondolok, mert általában azok határozzák meg a szereplő erejét. Egy jól kinéző replika tiszteletet vált ki, tehát jól meg kell gondolni miből, és hogy csináljuk meg. Attól függően, hogy milyen erősnek, milyen nagynak, milyen súlyosnak, és milyen drágának kell lennie a kiválasztott tárgynak, teljesen más alapanyagot kell felhasználni.
A habkarton lapos technika csak egy a sok közül, és nem minden esetben jó.

Amikor viszont ajánlott ezt használni, az akkor van, ha:

  • A tárgy nagyrészt szögletes, nincsenek benne ívek.
  • Nem tesszük ki túl nagy megterhelésnek. Egy bizonyos fokig ellenálló, de elég könnyű egy „hoppá” kíséretében tönkretenni az egészet.
  • Viszonylag nagy méretű dolgot kell csinálni, ami jobb ha nem túl nehéz. (Ez annyira nem fontos, kisebb tárgyakhoz is kiváló)

A habkarton:
Magát az alapanyagot úgy fél évig kerestem, mire végre rátaláltam a Foam-X nevű csodára egy reklámtábla-szaküzlet weboldalán. Többféle méretben, és vastagságban kapható, nagyon könnyű és strapabíró, a két oldala pedig erős papírlapokkal van lefedve, amit jól lehet akár sima, papírboltokban található ragasztóval is ragasztani.

A technika:

Image

Az ilyen lapokkal a modellezést rétegesen lehet megoldani, azaz vékony lapokból több ugyanolyan alakzatot kivágva tudjuk megcsinálni a vastagabb rétegeket. Ez így elég fárasztónak hangzik, és valóban az is. Sok türelem kell hozzá, hogy kivágjuk az összes darabot, viszont cserébe van két hatalmas előnye:

  • Nagyon könnyű kivágni a darabokat. Elég egy tapétavágót elővenni a műhelyből, és máris vágható. Természetesen vannak eszközök, amikkel a vastag lapokat is könnyen lehet vágni, de ilyen nincs minden lakásban.
  • A habkarton lapok univerzálisan felhasználhatóak. Elég egy nagy táblát venni, és abból kijön az összes darab.

Üreges darabokat is lehet csinálni, de még akkor is kell egy-két réteg, hogy legyen a ragasztáshoz elég felület. Azzal viszont számolni kell, hogy az üreges darabok nem lesznek olyan tartósak, mint a sokrétegű társaik.

Image


Kezdődjék a munka:

A legelső lépés mindig a tervezés. Ennél a résznél kell jó képzelőerő, térbeli gondolkodás, és sok-sok tervrajz, esetleg egy modellezőprogram, ha valaki tudja használni. A szerencsém amikor először csináltam ilyesmit, a tervrajzokat internetről töltöttem le. Tulajdonképpen azok alapján ismertem meg ezt a fajta modellezést.
A legnagyobb hibák általában ezen a ponton következnek be, és ezek közül a legfontosabbat szeretném kiemelni: Hiába veszünk valamilyen vastag lapot, nem szabad ennyinek számolni a darabok vastagságát, mert ha több réteget ragasztunk egymásra, ott lesz közte a ragasztó is, és együtt vastagabbak lesznek, mint gondolnánk!

Image

Én ennek a kijavításával szenvedtem a legtöbbet, amikor már mindegyik darab ki lett vágva, és senkinek nem kívánom ugyanezt. Ez a hiba akkor a rossz, amikor egy sok rétegből álló darabhoz kell majd ragasztani oldalról merőlegesen egy másikat. Úgy gondolnánk, hogy annak a darabnak a mérete a rétegek vastagságának összegével egyenlő, de ez nem igaz. Az én esetemben az eltérés 1 centiméter volt, úgy 12 db 5mm vastag rétegnél.
A terveknek nagyon pontosnak, és részletesnek kell lenni, mert amikor a lapokat megveszi valaki, tudni kell, hogy hány négyzetmétert kell belőlük venni. Ezt lehet számolgatásokkal is csinálni, hogy minden darabnak kiszámolgatjuk a méretét, utána összeadjuk, de ez elég leterhelő, és van egy egyszerűbb módszer.
Amikor eldöntjük, hogy mekkora lapokat vegyünk, rajzoljuk le méretarányosan kicsiben a kivágandó darabokat, vágjuk ki ollóval, és kezdjünk el velük kirakózni. Ha azt akarjuk, hogy minél kevesebb szemét maradjon a habkarton vágása közben, jól el kell rendezni a kivágandó darabokat egymás mellett. Ez egy jó kis időtöltés, mindenki addig foglalkozik vele, amíg akar.

Ha már megvan az alapanyag:

Image

Jöhet a következő lépés, amihez a legnagyobb türelem, és egy csepp mérnöki érzék kell. Fel kell rajzolni az összes kivágandó darabot a lapokra. Ha ezt valaki meg szeretné úszni, az megteheti, hogy kinyomtatja a terveket eredeti méretben, és hozzáragasztja a habkartonhoz. Ilyet még nem csináltam, ez csak egy ötlet. Én személy szerint elég türelmes vagyok a kézzel rajzolós módszerhez is.
Ha már készen vannak a tervek, kezdődhet a kivágás. A legjobb eszköz egy tapétavágó, amit valószínűleg bárki könnyen be tud szerezni. A vágás mikéntjét közben kell kitapasztalni, gondolom nem kell ezt részletezni. Az ujjakra vigyázni, a tapétavágó éles kis jószág!

Image

Vannak időnként trükkösebb alakzatok, amiket nem olyan egyszerű kivágni, mert pl. ívet tartalmaznak, vagy sok kis egyenes szakaszt. Ezek azért problémásak, mert a tapétavágó ilyenkor túl nagynak bizonyul, nem könnyű vele ívet vágni. Ha valakinek van rá lehetősége, használhat ilyenkor más eszközt, ha viszont nincs, akkor teheti azt, hogy nem vágja át a habkartont teljesen, hanem a tapétavágó hegyével vágja a vonalakat, csak félig belevágva a kartonba. Ilyen módszerrel már lehet ívet vágni (igaz, túlságosan kicsit már nem), csak annyit kell tenni, hogy a másik oldalról is be kell vágni félig.
Néha előfordul, hogy a lapokat nem merőlegesen kellene vágni, hanem kicsit megdőltve. Ezt meg lehet tenni, maximum 45 fokig, utána már nehezebb, és a lapok belseje sem bírja: elkezd szakadozni, és csúnyán fog kinézni. Ha mégis ilyesmit kell kivágni, arra van egy megoldás, amit majd később írok le.

Kezdődhet az összerakás:

Ha már ki vannak vágva a darabok, el lehet kezdeni összeragasztani őket. Ha viszonylag nagyobb dolgot készítünk, nem jó a kis tubusos ragasztókkal szórakozni, hamar kifogynak. Amit én találtam, jó nagy mennyiségben van és erős, az a polisztirol-ragasztó. Nem muszáj ezt használni,
bármi használható ami papír ragasztására alkalmas.
A habkarton két papírral fedett oldala nagyon jó ragasztható, a belseje viszont már annyira nem. Amikor a habhoz kell valamit ragasztani, például egy több rétegből álló darab oldalához egy másikat, ajánlott nagyobb mennyiségű ragasztót használni.
Amikor már össze lettek ragasztva a darabok, szomorúan vesszük észre, hogy nem néznek ki szépen azok a részek, ahol látszódik a habkarton belseje, pl. a több rétegű darabok oldalai nem túl szépek. Ezeken lehet segíteni egy kis csiszolással, esetleg vágással, hogy egyenesek legyenek, majd hozzá lehet ragasztani ezekhez a részekhez papírlapokat.

Image

Fentebb említettem az olyan vágásokat, amiknél 45 foknál nagyobb dőlésszögben kell vágni, és csúnya lesz a felület. Ezzel a papíros megoldással azok is eltűntethetők, sőt még akár szép íves felületeket is csinálhatunk így. Természetesen nem akármilyen íveket, a papír nem hajlítható összevissza, mert meggyűrődik. Arra is emlékezni kell, hogy ha ilyen íveket csinálunk, oda több ragasztót kell tenni, mert a papír és habkarton között rések lesznek.

Image


Az utolsó lépés:

Amikor már minden készen áll, szépen néz ki, indulhat a festés. Hacsak nem hófehér az a valami, amit modellezni szeretnénk, muszáj lesz lefesteni. Ehhez bármilyen festék jó, amit papíron lehet használni, ezen kívül nincs semmi megkötés, a többi már mindenkinek a művészi készségén alapul. Természetesen úgy a legjobb festeni, hogy a darabokat színenként ragasztjuk össze, ezeket befestjük, majd az egészet száradás után összeállítjuk.

Image

Ezek mind a saját tapasztalataim, amiket a 2007-es Õszi Animeconra készült Cross Punisher megépítése közben szereztem. Nem kell mindent pontosan így követni, mindenkinek vannak saját ötletei.

Jó munkát kívánok!