A habkarton lapos technika csak egy a sok közül, és nem minden esetben jó.
Amikor viszont ajánlott ezt használni, az akkor van, ha:
- A tárgy nagyrészt szögletes, nincsenek benne ívek.
- Nem tesszük ki túl nagy megterhelésnek. Egy bizonyos fokig ellenálló, de elég könnyű egy „hoppá” kíséretében tönkretenni az egészet.
- Viszonylag nagy méretű dolgot kell csinálni, ami jobb ha nem túl nehéz. (Ez annyira nem fontos, kisebb tárgyakhoz is kiváló)
A habkarton:
Magát az alapanyagot úgy fél évig kerestem, mire végre rátaláltam a Foam-X nevű csodára egy reklámtábla-szaküzlet weboldalán. Többféle méretben, és vastagságban kapható, nagyon könnyű és strapabíró, a két oldala pedig erős papírlapokkal van lefedve, amit jól lehet akár sima, papírboltokban található ragasztóval is ragasztani.
A technika:
Az ilyen lapokkal a modellezést rétegesen lehet megoldani, azaz vékony lapokból több ugyanolyan alakzatot kivágva tudjuk megcsinálni a vastagabb rétegeket. Ez így elég fárasztónak hangzik, és valóban az is. Sok türelem kell hozzá, hogy kivágjuk az összes darabot, viszont cserébe van két hatalmas előnye:
- Nagyon könnyű kivágni a darabokat. Elég egy tapétavágót elővenni a műhelyből, és máris vágható. Természetesen vannak eszközök, amikkel a vastag lapokat is könnyen lehet vágni, de ilyen nincs minden lakásban.
- A habkarton lapok univerzálisan felhasználhatóak. Elég egy nagy táblát venni, és abból kijön az összes darab.
Üreges darabokat is lehet csinálni, de még akkor is kell egy-két réteg, hogy legyen a ragasztáshoz elég felület. Azzal viszont számolni kell, hogy az üreges darabok nem lesznek olyan tartósak, mint a sokrétegű társaik.
Kezdődjék a munka:
A legelső lépés mindig a tervezés. Ennél a résznél kell jó képzelőerő, térbeli gondolkodás, és sok-sok tervrajz, esetleg egy modellezőprogram, ha valaki tudja használni. A szerencsém amikor először csináltam ilyesmit, a tervrajzokat internetről töltöttem le. Tulajdonképpen azok alapján ismertem meg ezt a fajta modellezést.
A legnagyobb hibák általában ezen a ponton következnek be, és ezek közül a legfontosabbat szeretném kiemelni: Hiába veszünk valamilyen vastag lapot, nem szabad ennyinek számolni a darabok vastagságát, mert ha több réteget ragasztunk egymásra, ott lesz közte a ragasztó is, és együtt vastagabbak lesznek, mint gondolnánk!
Én ennek a kijavításával szenvedtem a legtöbbet, amikor már mindegyik darab ki lett vágva, és senkinek nem kívánom ugyanezt. Ez a hiba akkor a rossz, amikor egy sok rétegből álló darabhoz kell majd ragasztani oldalról merőlegesen egy másikat. Úgy gondolnánk, hogy annak a darabnak a mérete a rétegek vastagságának összegével egyenlő, de ez nem igaz. Az én esetemben az eltérés 1 centiméter volt, úgy 12 db 5mm vastag rétegnél.
A terveknek nagyon pontosnak, és részletesnek kell lenni, mert amikor a lapokat megveszi valaki, tudni kell, hogy hány négyzetmétert kell belőlük venni. Ezt lehet számolgatásokkal is csinálni, hogy minden darabnak kiszámolgatjuk a méretét, utána összeadjuk, de ez elég leterhelő, és van egy egyszerűbb módszer.
Amikor eldöntjük, hogy mekkora lapokat vegyünk, rajzoljuk le méretarányosan kicsiben a kivágandó darabokat, vágjuk ki ollóval, és kezdjünk el velük kirakózni. Ha azt akarjuk, hogy minél kevesebb szemét maradjon a habkarton vágása közben, jól el kell rendezni a kivágandó darabokat egymás mellett. Ez egy jó kis időtöltés, mindenki addig foglalkozik vele, amíg akar.
Ha már megvan az alapanyag:
Jöhet a következő lépés, amihez a legnagyobb türelem, és egy csepp mérnöki érzék kell. Fel kell rajzolni az összes kivágandó darabot a lapokra. Ha ezt valaki meg szeretné úszni, az megteheti, hogy kinyomtatja a terveket eredeti méretben, és hozzáragasztja a habkartonhoz. Ilyet még nem csináltam, ez csak egy ötlet. Én személy szerint elég türelmes vagyok a kézzel rajzolós módszerhez is.
Ha már készen vannak a tervek, kezdődhet a kivágás. A legjobb eszköz egy tapétavágó, amit valószínűleg bárki könnyen be tud szerezni. A vágás mikéntjét közben kell kitapasztalni, gondolom nem kell ezt részletezni. Az ujjakra vigyázni, a tapétavágó éles kis jószág!
Vannak időnként trükkösebb alakzatok, amiket nem olyan egyszerű kivágni, mert pl. ívet tartalmaznak, vagy sok kis egyenes szakaszt. Ezek azért problémásak, mert a tapétavágó ilyenkor túl nagynak bizonyul, nem könnyű vele ívet vágni. Ha valakinek van rá lehetősége, használhat ilyenkor más eszközt, ha viszont nincs, akkor teheti azt, hogy nem vágja át a habkartont teljesen, hanem a tapétavágó hegyével vágja a vonalakat, csak félig belevágva a kartonba. Ilyen módszerrel már lehet ívet vágni (igaz, túlságosan kicsit már nem), csak annyit kell tenni, hogy a másik oldalról is be kell vágni félig.
Néha előfordul, hogy a lapokat nem merőlegesen kellene vágni, hanem kicsit megdőltve. Ezt meg lehet tenni, maximum 45 fokig, utána már nehezebb, és a lapok belseje sem bírja: elkezd szakadozni, és csúnyán fog kinézni. Ha mégis ilyesmit kell kivágni, arra van egy megoldás, amit majd később írok le.
Kezdődhet az összerakás:
Ha már ki vannak vágva a darabok, el lehet kezdeni összeragasztani őket. Ha viszonylag nagyobb dolgot készítünk, nem jó a kis tubusos ragasztókkal szórakozni, hamar kifogynak. Amit én találtam, jó nagy mennyiségben van és erős, az a polisztirol-ragasztó. Nem muszáj ezt használni,
bármi használható ami papír ragasztására alkalmas.
A habkarton két papírral fedett oldala nagyon jó ragasztható, a belseje viszont már annyira nem. Amikor a habhoz kell valamit ragasztani, például egy több rétegből álló darab oldalához egy másikat, ajánlott nagyobb mennyiségű ragasztót használni.
Amikor már össze lettek ragasztva a darabok, szomorúan vesszük észre, hogy nem néznek ki szépen azok a részek, ahol látszódik a habkarton belseje, pl. a több rétegű darabok oldalai nem túl szépek. Ezeken lehet segíteni egy kis csiszolással, esetleg vágással, hogy egyenesek legyenek, majd hozzá lehet ragasztani ezekhez a részekhez papírlapokat.
Fentebb említettem az olyan vágásokat, amiknél 45 foknál nagyobb dőlésszögben kell vágni, és csúnya lesz a felület. Ezzel a papíros megoldással azok is eltűntethetők, sőt még akár szép íves felületeket is csinálhatunk így. Természetesen nem akármilyen íveket, a papír nem hajlítható összevissza, mert meggyűrődik. Arra is emlékezni kell, hogy ha ilyen íveket csinálunk, oda több ragasztót kell tenni, mert a papír és habkarton között rések lesznek.
Az utolsó lépés:
Amikor már minden készen áll, szépen néz ki, indulhat a festés. Hacsak nem hófehér az a valami, amit modellezni szeretnénk, muszáj lesz lefesteni. Ehhez bármilyen festék jó, amit papíron lehet használni, ezen kívül nincs semmi megkötés, a többi már mindenkinek a művészi készségén alapul. Természetesen úgy a legjobb festeni, hogy a darabokat színenként ragasztjuk össze, ezeket befestjük, majd az egészet száradás után összeállítjuk.
Ezek mind a saját tapasztalataim, amiket a 2007-es Õszi Animeconra készült Cross Punisher megépítése közben szereztem. Nem kell mindent pontosan így követni, mindenkinek vannak saját ötletei.
Jó munkát kívánok!
