Egyre több helyen találkozom azzal a hozzáállással miszerint jó dolgokat csak akkor tud valaki alkotni, ha már a felhasznált alapanyagok is kellően profik. Félreértés ne essék, nem akarok semmilyen anyag ellen kampányolni, hiszen mindenki azt használ és arra költi a pénzét ami neki szimpatikus, amivel jobban tud dolgozni. Én csak betekintést szeretnék adni abba, hogy a legszimplább olcsó anyagokat is fel lehet jól használni, ha az ember kellően kreatív. Bár az tény hogy ezekhez általában több türelem kell 😀
Magamból kiindulva sajnos nincs műhelyem, de leginkább szerszámaim, hogy fával megfelelően dolgozzak, és a barkácsáruház sincs a szomszédomban (vidéki kislány) hogy csak úgy beugorjak vásárolni. A thermoplastic anyagok pedig fantasztikusak, szívesen kipróbálnám, de sajnos én túl skót vagyok ahhoz hogy ilyen drága anyagokat használjak a cosplayeimhez 😀 Főleg hogy a legtöbbször szerencsére tudom helyettesíteni olcsóbban.
A kartonokban rengeteg lehetőség van. Azonban persze vannak hátrányaik. Például lehet őket hajlítani, de csak bizonyos határokon belül… gömbölyű formákat nem lehet velük elérni, bár a “pepakura” technikával talán még az is elérhető. De ennél nagyobb hátránya szerintem nincs is.
Néhány darab amit kartonból készítettem (fotokarton, vastag karton, söralátét karton)
Nyilvánvalóan kellenek egyéb dolgok is, például vágóeszközök, ragasztópisztoly, pillanatragasztó, esetleg papírmasé, faragasztó, dekorgumi a díszítéshez és persze festékek. De a fő anyag a karton. Legtöbbször rétegeléses technikával használom, ami ahogy a neve is mutatja formák többszöri körberajzolása, kivágása, pontos összeragasztása, finomítása 😀
Emlékeztek, említettem hogy türelem kell… Nos itt sokra van szükség 😀 A képeken fotokarton látható ami olyan vastag mint egy névjegykártya és a fotókhoz semmi köze nincs.
Itt szeretném kiemelni, hogy az összeragasztáshoz stiftragasztóra van szükség, ugyanis ez nem nedvesíti át annyira a papírt, hogy hullámosodjon (természetesen itt a vékonyabb fajtákról van szó, a söralátét a folyékonytól sem ázik el. sőt ahhoz a stift még kevés is) Ha hajlítani szeretnénk a formát közvetlen az összeragasztás után tegyük, ugyanis a ragasztó úgy kell megszáradjon, különben a formánk sík marad, hiszen száradás után a sok réteg karton elég kemény lesz. Itt jön még egy jó tulajdonság, csiszolható lesz a végeredmény. Ugyan bolyhos lesz egy kicsit (kiküszöbölhető ez is), de amúgy is szükség van egy felületkezelésre ami megvédi majd a nedvességtől, főleg ha amit készítünk bőrrel érintkezik, ugyanis a karton nyilvánvalóan el fog ázni, ha víz éri. Erre javaslom a faragasztót több rétegben, tökéletes a feladatra. Természetesen ez a lépés kihagyható, legtöbbször enélkül is szép az eredmény.
A festésen – mint mindig – rengeteg múlik. Egy jó festési technikával el lehet hitetni, hogy a kész termék fából, fémből van, akkor is ha amúgy kartonból 😀
Minden, csak nem fém
Így talán már metálosabb 😀
Természetesen a rétegeléses technikán kívül máshogy is lehet hasznosítani, vázakat is lehet belőle építeni, ha nincsenek nagyobb ívek abban amit készítünk.
A karton bizonyos formákig akár páncélhoz is felhasználható, én karvédőt készítettem belőle eddig, ami szerencsére bármilyen rögzítés nélkül megmaradt a karomon, bár ez nyilván nem minden helyzetben működik 😀
Itt látható hogy tartósan megmarad a hajlított formája.
Az eddig bemutatottakban látható, hogy a karton jóval sokoldalúbb, mint azt a legtöbben hiszik, és emellett nem kell rákölteni egy vagyont, valamint bármelyik papírboltban beszerezhető (bár nyilván van akinek a barkácsbolt közelebb van 😀 )
Nem tagadom idő és türelem több kell hozzá, mint a profi anyagokhoz, de az eredmény nem sokban tér el, próbálkozni mindenképpen megéri 😀
