Csiríz. Ebből elég a standard mennyiség, vagyis amennyit az előző postban leírtam.
Sok idő. Igen, ebből nagyon sok kell, nem egy nap mire összeáll a massza.
Botmixer. Ez lesz a legviccesebb része. 🙂
Gáztűzhely.Hogy kell csinálni:
Először is fogjuk a papírt, és apró cafatokra tépdessük. Ez melós. Nagyon melós, és nem elég egy újság hozzá. Én kb 100 A4-es oldalt téptem pár centis cafatokra. Ezzel egy elég nagy mennyiséget kaptam, elég lett volna kb. egy teljes testpáncélzatra, csak hogy lássuk az arányokat.
Ha megvan a cafatgyűjtemény, kell egy nagy lábos, amit feltöltünk vízzel, és belerakjuk a papírt. A víznek egészen el kell lepnie a cafatokat, mivel most jön a kivárós rész: a cuccot egy napig áztatjuk. Ha vékony lapokat használtunk elég kevesebb idő is, ha vastagabbakat akkor több kell. A lényeg, hogy a papírnak nagyon jól meg kell szívnia magát, az se baj, ha már magától szétesik a vízben.
Ha kibírtuk az áztatást, akkor jön a főzés. Én kb. egy órát szoktam főzni, még a nagy mennyiségeket sem szoktam két óránál tovább a tűzön hagyni. Ha ez kész van és kihűlt annyira, hogy dolgozni lehessen vele, egy szűrő segítségével leöntjük a vizet a cuccól. Nem szabad kinyomkodni a papírt, nem baj ha van benne egy kis víz. Utána jön a botmixer. 🙂 A papírt ugyanis pépesíteni kell. Fontos, hogy nagyon alaposan átmixeljük a papírt, nem szabad csomókat hagyni. Ha kell többször is ugorjunk neki a cuccnak, de tényleg legyen csomómentes. Ez szerintem a legfontosabb része a dolognak.
Ha kész a massza ki kell csöpögtetni a cuccot. Ennek a lassabb módja a vászonzacsiba töltés és egy napra felakasztás, a gyorsabb módja a vászonzacsiba töltés és az ínhüvelyt nem kímélve a cucc kézzel kisajtolása. 🙂 Én türelmetlen vagyok, mindig kézzel kifacsarom. 😀 akkor jó a cucc, ha egy kicsit a kezünkben összenyomunk, és már nem folyik belőle a víz. Ekkor kaptunk egy elég könnyen darabjaira eső papírtömböt, ami mellesleg elég száraz is. Most jön a csiríz.
A papírt gyúródeszkára öntjük, és a csirízt részletekben adagolva gyúrni kezdjük. Mint a tésztát. Akkor jó a dolog, amikor egy viszonylag tartós masszát kaptunk. Arra azért figyeljünk, hogy az arányokban megfelelően legyen benne a csiríz, ha túl kevés nem tapad össze a cucc rendesen, ha túl sok… nos akkor elfolyik az egész. De amúgy ennyi az egész.
Hogyan használjuk:
A masszát bármikor lehet használni, akár amint elékészült akkor is. Hűtőben amúgy ez is eláll viszonylag sokáig (csak ez büdösebb amikor megavasodik). A cucc azért annyira nem stabil, hogy magában megálljon, érdemes valamilyen vázat vagy sablont készíteni először, és azt beborítani vele. Amikor a masszával dolgozunk érdemes egy kis plusz csirízzel egymáshoz tapasztani a részeket, illetve a felületet egész szépen el lehet simogatni csirízzes kézzel. Arra figyeljünk, hogy a masszának ki kell száradnia, ezért nem érdemes egy-két centinél vastagabban felvinni, ha tömör tárgyat készítünk réteglejünk! A cuccnak hosszú a száradási ideje, több mint egy nap, ezt vegyük figyelembe amikor tervezünk! Ja, igen, és a kész tárgy annak ellenére hogy papírból van, lesz súlya. Nem lesz nehéz, csak azért érezni lehet, hogy van valami az emberen. Ja, és nagyon masszív a dolog, nekem az egyik 2 emeletnyit lépcsőzött és semmi baja nem lett. Szóval mindenkinek ajánlom annak ellenére, hogy kicsit macerás. Páncélkészítőknek rossz hír, hogy tükörsima felületet még nem sikerült produkálnom vele, de ennek ellenére annyira stabil és megbízható alapot ad, hogy én még az öntési formáimat is ebből csinálom. Sok sikert a kísérletezőknek.
By Erdazin
