A Final Fantasy XII Espere, egy viszonylag egyszerű építési metodikával készült el. A jelmez alapjait lényegében drótváz, műszálas párna tömőanyag, valamint pamutalapú, extra nagy méretű strech nadrágok, némi műszőrme, és graffiti festék képzi, kartonpapír, rézlemez és fenyőléc felhasználásával.
Egy „bebújós” jelmezről lévén szó, nem árt, ha tudjuk követni a figura arányait, hogy felismerhető legyen a végén. Ehhez egy ellenőrző számítás alkalmazása szükséges.
Tetszőlegesen válasszunk ki egy képet a lényről, amelyet el kívánunk készíteni, majd számítsunk aránypárt: saját magasság osztva a képen
mérhető figura magasságával, pl.: 168/10=16,8.
Gyakorlatilag, ezt az aránypárt alkalmazva megyünk tovább az egyes testrészek készítésekor ellenőrző adatként, pl.: a képen mérhető pata
szélessége:1,1 cm*16,8=18,48-al, vagyis ideális esetben, a valós figura pata szélessége 18,48 cm-nek kell lennie, vagy ezt megközelítő számnak, ez ugyanis a hordhatóság kialakításakor kompromisszumok meghozására kényszeríthet minket a gyakorlatban. Természetesen, a figura egyes részeit egyenként ellenőrizünk kell majd.
A test
Ha ez megvan, akkor célszerű átnézni a szekrényt, hátha találunk olyan régi, ránk passzoló nadrágot, és hosszú ujjú felsőt, amit egyébként már nem
viselnénk. A színe és az állapota lényegtelen, erre építjük az izmokat majd, de nem árt, ha az anyag nem túl vékony. Erre fogjuk ráépíteni kézi felöltésekkel a
ruházati tömőanyagot, jobb esetben próbababán, rosszabb esetben saját magunkon. Ez a rész sajnos nagyon időigényes lehet. A karok elkészítésénél például, miután felvarrtam kézzel a tömőanyagot, ráébredtem, hogy akkor élethű egy izom, ha tömör, és nem esik össze, ezért vásároltam egy XXL-es méretű pamut strech nadrágot, és a szárait ráhúztam a felépített karra, éjszakára. Reggelre a mérete 1/3-val csökkent, így újabb réteg felvarrása volt szükséges, természetesen, ez igaz volt a combrészekre is, tehát érdemes gondolni arra, hogy összébb eshet az anyag, főként, ha majd festésre kerül, így az elkészült testrészeket csak akkor borítsuk be véglegesen, ha biztosak vagyunk a tömörségében. Ez nálam végül azt az eredményt hozta,- köszönhetően a figura vaskos karjainak- hogy az ujjak túlságosan is lehúzták a felsőrészt, ezért a karok levágásra kerültek, és a hordhatóság kedvéért, külön kell felvenni őket egy ujjatlan felsőhöz, melyhez a kar körvonalában 8-8 nagyméretű franciakapocs rögzít.
A nadrág jóval masszívabb, arra is kézi varrással kerül fel az izom, majd XL-es méretű nadrágba húzzuk, és összevarrjuk vele
A Pata és a lábszár
A pata elkészítéséhez egy régi, egyben talpú csizma volt az alap. Szerencsés olyan darabot választani, amelyben nem csúszhatunk el, és annyira nem magas, valamint tartja a bokát.
Az elkészítés folyamán fontos figyelembe venni, hogyan fogunk belebújni a cipőbe. Szintén az aránypárt követve, 1cm vastag polifoam csíkokból került kivágásra a patkórész, melyet ragasztással rögzítettem a cipő orrához. A kiálló sarokrész pedig nem más, mint egy teniszlabda méretű tömőanyagból gyúrt labda, mely harisnyával van bevonva, és felvarrva a csizma sarkára. A csizma szintén kap plüssborítást, de itt már bátran ragasztható, varrni ugyanis körülményes lehet. Pamuttal vonjuk be a kész lábszárat, és festhetjük is.
A kézfejeket is hasonlóan építhetjük fel, ott egy kesztyűt használva alapnak. A karmokat, valamint a patkóra a díszes patkolást könnyen hajlítható rézlemezekből alakíthatjuk ki.
A fejek és a púp
Az aránypárral számolt szélesség és magasság tükrében kézileg szükséges létrehozni egy drótváz rendszert, amely a „kupak” lesz. Ezt célszerű úgy kialakítani, hogy a fejünk szabadon mozoghasson belül, és rendesen kilássunk belőle.
Igény szerint, ezt is beboríthatjuk némi tömőanyaggal, hogy ne szúrjon, majd műszőrmével is bevonásra kerül. Sajnos nem kaptam narancsszínű műszőrmét, ezért flakonos textil festékkel fújtam utólag színre.
A maszk, valamint az agancsok kartonpapírból készültek el. Kissé masszívabbá tehető a papírmaszk, ha vékonyabb drótot erősítünk a belsejébe ragasztópisztollyal, és ezen hátsó drótvázat erősítjük majd fel a nagy púp vázhoz, szintén vékonyabb dróttal, így kerül helyére a kicsi és a nagy arc is.
Tipp:– érdemes a karton fényes felét használni kívülre, mert ha ezt utólag lefújjuk –nem matt -festékkel, akkor eredményként egy fényes külső felületet kapunk.
3D agancs és bot papírból és drótból
Nem a legnemesebb fegyver alapanyag ugyan, de nagy előnye, hogy könnyű, és egyáltalán nem balesetveszélyes a többi résztvevőre nézve. Alapként le kell másolni botot kartonpapírra, arányai meghatározáshoz egy kör keresztmetszetű fenyőlécre volt szükségem, ami maga bot lesz, ilyen a nagyobb kertészeti szakáruházakban kapható. Ha a bot díszes részét felső és alsó motívumra osztjuk, akkor 4-4 példányban kell megrajzolni azokat, hiszen a botnak két oldala van, valamint a motívumok egymás tükörképei.
A 3D hatáshoz a motívum közepébe szintén kartonból egy fogazatrendszert ragasztunk be úgy, hogy a szomszédos fogak ellenétes oldalra nézzenek.
Amennyiben szükséges, szikével fogyasztható a végeken a fogazat magassága. Ha ez megvan, akkor már csak borítanunk kell, valamint a mintázatot elhelyeznünk rajta, ez jelen esetben dekorgumi, ragasztva.
Végső munkafázisként ragasztópisztoly segítségével könnyen összeállítható a bot, és festhető.
Festéskor ügyeljünk a megfelelő szellőzésre, és legalább 2-3 rétegben fújjunk minden egyes részt.
A végeredmény:
