Drakula, azaz Vlad Tepes, Havasalföld egykori ura temérdekszer megmozgatta már írók, rendezők fantáziáját. Az őt alapul vevő történetekkel Dunát lehetne rekeszteni, és ahány feldolgozás, annyi féle Drakula.
Csütörtökön kerül a mozikba Gary Shore Az ismeretlen Drakula című filmje. Ennek apropóján szeretnénk egy kis áttekintést nyújtani Madmiyo tolmácsolásában, hogy az évek-évtizedek alatt hogyan változott a Drakula – és vele együtt az általános vámpír – kép.
A legismertebb valószínűleg Bram Stoker regénye, az Erdély hegyei közt, kastélyában élő Drakula grófról. A történetet számos alkalommal viszontláthattuk a vásznon.
Egyik első adaptációja az 1931-es fekete-fehér Drakula film, melyben Tod Browning keze alatt Lugosi Béla formálja meg az ördögi grófot. Lugosi vámpírja minden tekintetben a kor amerikai filmcsillagait idézi, semmiben nem emlékeztet erdélyi nemesre, mégis az ő öltözete vált a hagyományos Drakula-kosztüm mintájává.
Tulajdonképpen egyszerűnek mondható elegáns frakkja, fehér mellénye és a szinte kötelező csokornyakkendő bármely Oscar-gálán megállná a helyét. Öltözetének talán egyetlen különlegesebb darabja az álló gallérú köpeny. Hajviseletét tekintve fényesre olajozott hátrasimított frizurája leginkább a maffia gengsztereiére hasonlít. Rejtély, hogy honnan jött az ötlet a karakterdizájnhoz, de bármily bizarr is az összkép, kétség kívül sikert aratott. Talán Lugosi arckifejezésében rejlik a varázs.
Több mint 20 évvel később Christopher Lee alakításában a vámpír divat még mindig a puritán eleganciájú fekete öltözetet és a hátranyalt sérót diktálja, bár az összkép talán egy fokkal kevésbé színpadias. Mr Lee valószínűleg mindenkinél többször bújt a híres gróf szerepébe, 9 alkalommal jelenítette meg a vásznon.
A konzervatív fekete öltöny ez esetben sem hordoz sok különlegességet, ám végre színesben is megcsodálhatjuk a csodás vörös bélésű köpenyt (Ezen a ponton visszavonnám az előbbi kijelentésem, miszerint kevésbé színpadias.), mely elengedhetetlen kellékévé vált minden valamire való Drakula jelmeznek. Sajnos a remek álló gallér ezúttal lemaradt.
A következő évtizedek brutális mennyiségben ontották a hol jobban, hol kevésbé sikerült Drakula horrorokat (köztük Christopher Lee Drakulájának választékos című folytatásait). Szinte futószalagról repkedtek a filmvászonra a kisebb eltérésektől eltekintve egy sémára megalkotott elegáns, köpenyes, jólfésült (jól zselézett), vicsorgó rémek.
1992-ben Francis Ford Coppola rendezésében létrejött az új Drakula. Levetette fekete köpenyét és gyökeresen eltért a korábban megszokott figurától. Gary Oldman a film során több kiváló jelmezt is visel.
Először hulla sápadt, ráncos, karmos kezű öregemberként tűnik fel. Meglehetősen fiatalon láttam először a filmet, és emlékszem, napokig kísértett bűbájos vicsora. Öltözete szintén kifogástalan, a vörös köntös otthoni viseletnek kiváló választás, leszámítva persze a méteres uszályt, ami kétség kívül nagyon látványos, de ebben ki is merül minden haszna. A gyönyörű arany sárkány hímzések mindkét oldalon finom utalások a gróf címerére. A tökéletes ősgonosz imidzset talán csak a különös frizuraválasztás bontja meg kissé. (Vajon ki csavargatja be neki minden este?)
A kép hamarosan változik, hiszen antihősünk hódítani indul. Gyorsan megfiatalodik, és viktoriánus erkölcs romboló férfipéldánnyá változik. Hatalmas plusz pont, hogy igyekeztek a gróf figuráját minél inkább a hagyományos Vlad Tepes képhez igazítani. És bár Tepes az ábrázolásokon egy furcsa arcú, torzonborz figura, Gary Oldman pedig kifejezetten szemet gyönyörködtetőre sikeredett, mégis azt mondhatjuk, a próbálkozás sikeres volt.
Mit ide fekete köpenyek és sötét öltönyök? Az ezüstszürke együttes egyszerűen kifogástalan, a viktoriánus elegancia gyönyörű példája. Persze, ha valaki szereti az ilyesmit. A cilinderrel és a sétapálcával több, mint tökéletes, a remekbe szabott napszemüveggel pedig egy steampunk filmben is simán megállná a helyét.
Pár szó erejéig szeretnék még említést tenni Drakula páncéljáról. Amenynire tökéletesek voltak az eddigi jelmezek, ez annyira furcsa. Barázdált elemekből összeillesztett vörös páncélzat, mely az emberi izomzatot hivatott imitálni. Hát, döntsétek el ti. Engem leginkább egy homárra emlékeztet.
Három évvel később Mel Brooks filmjében Leslie Nielsen az összes eddigi klisét magára öltötte a nevettetés jegyében.
A további filmeket elnézve, ezzel végleg leáldozott a XX. század oly’ népszerű vámpír külső képletének. Viszlát vörös bélésű köpeny, viszlát hátra fésült haj, és úriember külső. a Drakula 2000 egészen új megjelenést és elgondolást hozott. A gróf története itt sokkal régebbre nyúlik vissza, mint a zűrzavaros XV. század.
Vámpírunk itt is ráncos, sápadt, rozoga szörnyetegként indul, de egy gyors vérfürdő után visszanyeri vonzó, férfias alakját. Gerard Butlernek nincsenek karmai, ha épp jól lakott, vörös szemei sem, sőt különösebben sápadtnak sem mondható. Bár gyengébb pillanataiban az erei kissé átütnek a bőrén. Az eleganciára sem ügyel különösebben, de a fekete ruhákhoz ragaszkodik. Ennek ellenére megjelenése igen megnyerő, összességében talán a nagy népszerűségnek örvendő rocker-vámpír, vámpír-rocker külső egy visszafogottabb változata az övé. Ez és az időzítés pont tökéletes a XXI. századi modern vérszívó megteremtéséhez.
Az egyre kedveltebb vonzó, csinos, fiatal vámpírok sorát még megszakítja a 2004-es Van Helsing film. A címszerepben Hugh Jackman látható, Drakula karakterét pedig Richard Roxburgh játssza. A gróf itt a XIX. század végén jelenik meg, öltözete a kor osztrák-magyar nemesi viseletét idézi.
A fekete darabok itt is kötelezőek – fekete ingen fekete zeke, azon fekete paszomány – sőt, néha köpenyt is visel, és visszatér a jó öreg hátrafésült haj, igaz, szabadabb, kissé zilált, hátrakötött verzióban. Grófunk még eggyel tovább megy a lazaság területén és csinos karika-fülbevalót is hord. Szörny alakjától eltekintve viszont Roxburgh sem hordoz magán tipikus vámpír jegyeket.
Ha szó esett Leslie Nielsen paródiájáról, beszélhetünk még Genndy Tartakovsky 2012-es animációs filmjéről, a Hotel Transylvaniáról. Fekete öltöny, elegáns nyaksál, vörös – illetve ez esetben bíbor – bélésű köpeny állógallérral, hátrasimított hajköltemény és talán egy csipetnyi Lugosi Béla hasonlóság. Minden megvan, ami csak kellhet. Plusz egy kamasz vámpírlány és néhány őrült cimbora. Drakula, a hotel tulajdonosa minden porcikájában tökéletes vérszívó. Egy jámbor, vicces, néha ügyetlen vérszívó.
És ha már rajzfilmeknél tartunk, szeretném még megemlíteni a japán animációs sorozatot, a Hellsinget. A Hirano Kóta képregényét alapul vevő rajzfilm első szériája 2001 és 2002 között futott a japán tévében (ez hazánkba 2008-ban jutott el), majd 2006 és 2012 között Hellsing Ultimate címen újradolgozták más (a képregénynek megfelelő) befejezéssel. Én ez utóbbiról szeretnék szót ejteni.
A történet különös főhőse, Alucard – neve visszafelé elég beszédes lehet –, az angol Protestáns Királyi Lovagrend Hellsing szervezetét szolgálja. Messziről felismerhető hosszú, vörös kabátja és a hozzá passzoló kalap. Stílusos sárga pápaszeme mögül elővillan őrült tekintete, mely jellegzetes pszichopata vigyorával egészül ki. Bár a történet nagyjából napjainkban játszódik, Alucard öltözete leginkább a viktoriánus kort idézi.
Van azonban más alakja is. A pántos kényszerzubbonyba bújtatott hosszú hajú rémalak, aki Van Helsing pincéjében várja, hogy valaki feltörje az őt őrző pecsétet, és szabadjára engedje a több ezer elfogyasztott emberi életből nyert hatalmat. Valamint az igazi Drakula gróf, aki teljes pompájában, fenséges páncélzatban vezeti az uralma alá hajtott lelkek seregét. Ez utóbbi pedig szinte kísértetiesen hasonlít aktuális filmünk Az ismeretlen Drakula címszereplőjére.
El kell ismerni a látványtervezők kitettek magukért. A lebilincselő tájak, robusztus várak mellé nagyon szép jelmezeket is kapunk. A történelmi hűség mondjuk erősen megkérdőjelezhető, de az egész film annyira fantasy, hogy ezt fölösleges is firtatni. III. Vlad (Luke Evans) mindenesetre igen szemrevaló páncélokban bravúrozik a film során.
Ha épp nem az ellent kaszabolja, a herceg – mert bizony, itt herceg – Aragorn ünnepi ruhatárából kölcsönvett hosszú, bordó mellényben tetszeleg bőr karvédőkkel, amit időnként kiegészít egy hosszú kabáttal. Másik kedvenc darabja a szegecsekkel kivert hosszú bőr mellény, de ez már nem otthoni viselet. Az összeállítás nagyon jól néz ki, de nekem inkább passzol A Hobbit filmekbe, mint egy Drakula filmbe.
Az igazi szenzáció kétség kívül a páncélzata. Ebből van egy egyszerűbb, kicsit hagyományosabb, de még így is nagyon pofás darab. Ez bőr és fém elemeket ötvöz, az alul kilógó rész pedig alatta láncinget sejtet. A díszítése elég visszafogott, csak a szegélyein szegecselt és a karvédőkön látszik egy sárkányfej alakú dombornyomat. Ezt még akár el is tudom képzelni egy erdélyi katonán.
A másik vértezet olyan, mintha egy fantasy rpg-ből húzták volna elő. Megnézném azt az erdélyi vagy akár török mesterembert, aki megalkot egy ilyet. Annyi rajta a sárkány, hogy az egy seregnek is bőven elég lenne, minden tenyérnyi helyet kidekoráltak egy pikkelyessel. Sőt, alapvetően az egészet pikkelyek díszítik és még kifestegetni sem voltak restek. Kicsit túlzó, kisit giccses, de a mienk. Illetve az övé. És most komolyan. Lehet, hogy sok, de akkor is nagyon jól néz ki.
Az első filmre álmodott gróf óta megannyi elképzelés született és lett megvalósítva, folyamatosan hozzátéve az eredetileg is misztikus karakterhez. Pár évre a három számjegyű évfordulótól így visszatekintve elmondhatjuk, hogy Drakulák jönnek-mennek de egy kicsit mind hajaz a másikra és a fő irányvonal mindig a rettegett szörny és a megkapó férfi kettősségének összehangolása, az aktuális ideálhoz igazítva. És miközben elmélázunk azon, melyik volt számunkra a legszimpatikusabb az évek során, belegondolni sem merünk, hogy még hány utód gyarapíthatja majd az eddigi létszámot. Köszönjük Mr. Stoker.
