Dramaturgia
Először mindig készítsetek forgatókönyvet. Tervezzétek meg a színpadképet (ki-hol fog állni, milyen térformákat alkalmaztok, milyen eszközök-kellékek tűnnek fel az előadás folyamán, kinél-mikor lesz mikrofon…).
A Tervezés lépései:
Feladatok: színpadforma megtervezése; díszletek tervezése; térszervezés-szereplők mozgása; világítás, fényeffektusok; jelmezek; a játéktér kicsinyített mása (makett, illetve rajz); forgatókönyv készítése: színpadi alaprajz, a mozgásterv, minden fontos instrukció és a különböző effektusok.
Az előadás létrehozása
Próbamunka-próbafázisok – olvasópróbák
- elemző, vagy asztali próba (ismertetitek elképzeléseiteket a műről, a mondanivalóról, a stílusról, a szerepekről)
- emlékpróbák (a kidolgozás folyamata zajlik, már kívülről, vagy bele-bele olvasva, kialakul az előadás stílusa)
- összpróba (az a szakasz, amikor az előadás összeáll, már lehetőleg díszletben, jelmezben, zenével folynak ezek a próbák, itt kell megadni a játék ritmusát)
- főpróba (olyan, mint az előadás, lehetőleg már közönség is van)!
I. A színpadkép
1. Térszervezés: A nézőtér és a játéktér viszonya: színpadformák.
Hatásos egy előadásban (zenés) különböző geometriai formákat alkalmazni, attól függően, hogy a csapat páros-páratlan főből áll. Gondoljatok a háromszögre, a rombuszra, körre… Fontos, hogy a szereplők nem takarhatják el egymást. Aranyszabály, hogy sosem állhatsz háttal a nézőknek!!! Ha párbeszéd van, a beszélgető partnerek egymással szemben, a közönségnek oldalvást, inkább kifelé fordulva állnak. Ha egy szereplőt meg kell kerülni, azt hátulról tegyétek (semmiféleképp nem a másikat takarva). Törekedjetek a szimmetrikus színpadformára (táncoknál, zenés előadásoknál mutat jól). Ha páros a létszám, megtehetitek, hogy a baloldal és a jobboldal pont ellentétes koreográfiát mutat (tükörkép).
2. A színpadi tér kiképzése, térszerkezete
A színpad hangsúlyos térrésze; a színpad elsőközepe. Függőlegesen teljesen középen, vízszintesen a színpad első harmadában tartózkodjatok. Itt látszódik leginkább minden:
3. Az előadás díszlete, kellékek
Milyen a térbeli elhelyezése? Hogyan módosítja, dinamizálja, jelöli ki a színpadi teret? Az előadást fokozzák, és feldobják a kellékek. Használatuk célratörő, egyértelmű legyen. Csak azért ne vigyetek fel a színpadra egy széket, mert jól mutat. A kellékekkel játszani kell! Az asztal, a szék, textilek, bábuk, táblák, újság, fejdísz… mind-mind teret adnak egy jó koreográfiának. Ha van egy plusz emberetek, kérjétek fel kellékesnek. Õ segíthet az eszközök adogatásában, esetleg öltöztetésben (remek fogás, ha az előadás alatt megváltoztatjátok a külsőtöket, ruházatot…). Persze szigorúan láthatatlan helyről segíthet ez a személy!
4. A jelmezek
Mivel cosplayről van szó, a jelmezek magukért beszélnek. Karaktereitek kiegészítőit bátran építsétek bele egy-egy jelenetbe. Figyeljetek arra is, hogy jelmezeitek anyaga, kidolgozása, stílusa ne üsse egymást. Próbáljatok egységre törekedni a kiegészítőknél. A fegyvereknél ügyeljetek a helyes használatra! Ha nem értesz a „kardforgatáshoz”, nézz utána! Tanuld meg! Ha nem megy, csak díszként használd.
5. A színek szerepe, rendszere, jelentése
Színszimbolika. Figyeljetek oda arra, hogy a karakterek meghatározó színei ne üssék egymást. Pl.: nem mutat jól, ha az egyik oldalon csak feketeruhások játszanak, a másik oldalra sárgák és kékek jutnak. Már a koreografálásnál tervezzétek meg, attól függően kin-milyen színek dominálnak, hogy hol fogtok játszani a színpadon. Nagyon látványos elem, a színek cserélgetése. Pl.: először baloldalon csak sárgák, jobb oldalon pirosak vannak, majd ez felcserélődik, esetleg egy sárga-egy piros eloszlású lesz. Eresszétek el a fantáziátokat!
6. A világosítás rendszere
Sajnos, a mi esetünkben nem lehet fényeket-színeket választani az előadásnak, de már láthattátok más előadásokban is, a sötét-világos játéka látványos, megoldható.
II. Játékmód
A legfontosabb elem! A színészi játék, színészi alakítások. Hogy milyen legyen? Meggyőző, hiteles, árnyalt, eleven, lendületes, eredeti, izgalmas… Játszatok a mimikátokkal, a kar-láb gesztusokkal, beszéljetek érthetően, hangosan. Ha előadás előtt izgultok, vegyetek egyenletesen, lassan levegőt, figyeljétek, hogy lassul le a pulzusotok (azért megfulladni nem kell!). Legyen nálatok cukorka, vagy kóla (vérnyomás leesése, meleg, tömeg ellen). Játszatok a hangotokkal, legyen érthető a humor, artikuláljatok, tagoljátok a szöveget érthetően, a nézők által befogadható módon. Érezzétek a színpadot, tudjatok rajta mozogni, táncolni. A mikrofonra nagyon ügyeljetek, ha nem abba beszéltek, az előadás érthetetlen, komolytalan lesz, amire senki sem fog figyelni.
Vagy milyen ne legyen? Szürke, színtelen, vérszegény, gyenge, unalmas… Kerüldd az idegességet, a halk piszmogást, a szavak elhadarását, elharapását. Ne állj egyhelyben, mint egy tuskó. Érezd a színpadot! Mikrofon nélkül sose beszélj! Még az elsősorban ülők sem hallják. Ha elrontod a szöveget, koreográfiát, ne ess kétségbe, folytasd, amint csak tudod! Tégy úgy, mintha misem történt volna.
Fontos továbbá az előadók kapcsolata: összehangolt, egymást segítő, hasonló színvonalú játék… Ha valaki elakad, tudj rajta segíteni. Adjátok át társatoknak a mikrofont. A mozgás, a beszéd, a gesztus, a mimika legyen összehangolva, legyen a társaid és közötted kapcsolat.
Ami még egy nagyon fontos dolog; az önkritika. Ha nem érzed magad elég rátermettnek, vállalja be egy kevésbé központi szerepet. Próbáld társaidat is rávezetni, hogy mi áll jól, és mi nem áll jól nekik, a karakterüknek, a hanguknak, a mozgásuknak. Ha lámpalázas vagy, ne nézz a közönségre, egyesek arcába. Nézz el felettük! Õk úgysem látják pontosan a tekinteted.
III. A zene, a zajok, a csend szerepe
Főleg a táncos előadásokban játszik fontos szerepet a zene. A zene legyen ismert (jobban élvezed a táncos produkciót, ha a dallamot, ritmust ismered, élvezed), legyen a lehető legjobb minőségű, legyen pontosan kiszámolva, esetleg megvágva. Számoljatok avval is, hogy ha a zenétek beállásra kezdődik (pózzal a színpadon, és nem befutással a színpadra), hogy a zene elejébe vágjatok 5-10 másodperc „csendet”. Ha ti nem értetek a zenevágáshoz, kérjetek meg valakit, nem ördöngösség.
Választhattok aláfestő zenét is, abban az esetben, ha elég rátermettnek érzitek magatokat arra, hogy az előadásotokról ne terelje el a figyelmet.
A zajok, illetve a csend mind-mind hatásfokozók. Nem szabad túlzásba vinni őket!
IV. Az előadás összritmusa
Ügyeljetek arra, hogy valószínű nem mindenki ismeri az általatok választott animet. Próbáljatok kialakítani egy jó storyt, kihagyva a sokszor unalmassá váló párbeszédek, filmbeli jelenetek és poénok tömkelegét. Ha mégis egy jelenetet vesztek ki egy sorozatból, ügyeljetek arra, hogy az izgalmas, figyelmet megragadó maradjon.
Fontos továbbá az előadás tempója, a beszédtempó: az előadás irama, sebessége: a mozgás, a játék és a beszéd gyorsasága illetve lassúsága. A ritmus, akárcsak a tempó, a megjelenítés fontos eszköze, megváltozása a színjáték egész mondanivalóját módosíthatja. Ha egy jelenetben sok összetevő változik, azt a néző dinamikusabbnak, sűrítettebbnek, szaporább ritmusúbbnak érzékeli, mintha csak egyetlen elem, mondjuk, a beszéd tempója változna meg.
V. A nézők
Értük, és miattuk játszunk. Fontos, hogy a nézők számára érthető, befogadható, izgalmas előadást hozzunk létre.