Az előző részben bemutattam mire lehet szükség a varráshoz, most pedig ígéretemhez híven néhány egyszerű de hasznos kézi öltést mutatok majd be. De még mielőtt belevágnánk, pár alapkifejezést tisztáznék, nem az összeset elvégre itt csak kézi öltésekről lesz szó, de néhány fontosabbat.
Anyagok színe – fonákja: minden anyagnak van egy színe és egy fonák oldala, a színe az amit később kifelé akarunk mutatni, például egy mintás anyagnál ezen az oldalon élénkebb a minta. A fonákja pedig az amit befelé akarunk fordítani, néha csak kevesebb a fénye, más a fonásiránya vagy csak halványabb rajta a minta, sokszor nagyon egyszerű megítélni melyik a fonák oldal. Ha valamiről nem tudjuk eldönteni, melyik oldalát nézzük, viszont még vágatlan állapotban van az anyagunk, a széle kisegíthet bennünket. Az anyagok szélein mindig van egy apró kis lyukacskákból álló oszlopsor, ezeket pedig mindig a színéről szúrják.
Foszlás: A legtöbb anyag foszlik, azaz amikor levágunk belőle egy darabot elkezd a vágott szélnél szálakra bomlani.
Öltés: Egy teljes hurok, amikor a tű belemegy az anyagba, és valamivel arrébb kijön belőle.
Varrat: Hurkok összefüggő láncolata. Lehet ideiglenes vagy maradó.
Varrás: A munkafolyamat megnevezése.
Varrásszélesség: Az anyag széle és a varrat közötti távolság.
Most pedig jöjjön pár hasznos kézi öltés.
Fércöltés: Többnyire ideiglenes varrat, amit arra használnak, hogy az összevarrás előtt egyben maradjanak az összevarrandó anyagok, mint ahogy azt a gombostűk is teszik, de azokkal a ruhában nem szívesen próbáljuk fel amit készítünk, illetve azokat nem szabad a háztartási gépeknél a talp alá engedni, mert eltörhetik a géptűt és/vagy meghajolhatnak.
Készítésekor össze gombostűzzük az anyagokat, majd férc cérnával úgy egy centinként le és felöltünk. Nem kell tökéletesen párhuzamos legyen az anyag szélével, elvégre ezt később kiszedjük.
Színoldali és fonákoldali képe megegyezik.
Kézi huroköltés teljes visszaöltéssel: Az anyagba a fonákja felől beleöltünk, majd vissza a fonákfelé, azután 2 öltésnyire felöltünk a színe felé és az előző öltés vége előtt ismét a fonák felé öltünk.
Kézi huroköltés fél visszaöltéssel: Majdnem megegyezik az előzővel, azonban nem az előző öltésig szúrunk vissza hanem csak félútig.
Színoldali és fonákoldali képük nem egyezik.
Ha nem érzed azt, hogy az anyag szélére merőlegesen tudnál varrni, akkor egy centivel mérj be párszor ugyanannyit a szélétől és egy szabókrétával húzd őket össze, így lesz egy merőleges vonal amin varrhatsz de később el tüntethető egy gőzvasalóval vagy vízzel.
Pelenkaöltés (hurkos tisztázó öltés): Régen leginkább a gyapjútakarók szélt dolgozták el vele, mert gyorsan varrható kézzel, és megállítja a foszlódást.
A varrócérnát csak annyira kell megfeszíteni, hogy a képződött hurok simán feküdjön az anyagon és pontosan az anyag szélére kerüljön.
Szín és fonákoldali képe megegyezik.
Hólozó öltés: Rejtett öltés, nagyon hasznos lehet ha nem szeretnénk egy varratot a fonákon látszatni, például szoknyák aljának felhajtásakor használjuk.
Létra öltés: Ez leginkább arra jó, ha valamit összevarrás után kifordítunk, ezzel bevarrhatjuk a lyukat, vagy ha például rendezvényen vagyunk vagy bárhol ahol nincs velünk varrógép, de valahol elenged egy varrás. Színe felől varrjuk, de a végén nem látszik. Fonák felől felöltünk, majd a túloldali anyag szélében öltünk le, és ugyanabban az oldalban fél centire felöltünk és a túloldalt öltünk le. Amikor meghúzzuk a cérnát, az összehúzza az anyagokat és a varrat eltűnik.
Nos remélem érthető voltam, és hasznos lesz néhányotoknak ez a kis szösszenet.
Szerző: Lunathra
