Az általam igen kedvelt farsangi cosplay buli után májusban végre megérkezett a folytatás, aminek címe azt a következtetést engedi meg, hogy talán lesz még bőven ilyen összeröffenés idén. Korábban kifejtettem, mennyire élveztem a rendezvény családias hangulatát, most egy jóval nagyobb család jött össze, és a kellemes időnek köszönhetően igazán remek vasárnapi programmá vált.
Először is, örök hála, amiért a rendezvény nem kora reggel kezdődött, hanem délben (igen, én notórius éjszakai bagoly vagyok), így már a kapunyitáskor be is léphettem a Dürer kert ismerős terepére, ahol a korábbi fedett pavilonrész kinyitásra került, így a hallban kapott helyet a Just Dance rész – én sem tudtam volna máshova tenni, de azért egy kicsit fura volt. Ugyanakkor az egész kerthelyiséget birtokba vehették a cosplayesek, ami remek fotózási lehetőségeket is adott mindünk számára – az a busz, az valami fantasztikus.
A nagyszínpadon az Adamas Tábor szervezői gárdája mutatott egy kis ízelítőt azoknak, akik augusztusban velük tartanának, bemutatkozott a Black Fox Team, és meséltek kicsit a photoshootjaikról. Majd következett a várva várt cosplay verseny, ahol végre lehetett látni a zsűri reakcióját a különböző cosplayesek produkcióira, és ez számomra egy különös színezetet adott a programnak. A versenyzők közül sokan megint remekeltek, mind technika, mind szív, mind előadásmód okán, ám személyes kedvencem mégis az utolsó résztvevő lett, aki olyan balett előadást mutatott be, amitől még a lélegzetem is elállt.
Majd az Alkimista Laboratórium egyik alapítója tartott előadást a cosplay készítés során (érdemtelenül) mellőzőtt anyagokról – és igen, most hazabeszélek, mert én is az ő útmutatásai alapján készítem a magam kiegészítőit. Majd ezután következtek a kisebb cosplay klubok bemutatkozása, ahol helyett kapott az UHCM és Doctor Who is. Azonban a nem sokkal utánuk érkező Paszuly Paróka Perceiről lemaradtam – kérhetném még, hogy legyen hasonló előadás, mert az elmondások alapján remek volt! Ezúttal nem csak a nagyszínpad mellet a Fotelbárban is akadt előadás, méghozzá Miyo tartott egy sminkes bemutatót, és egy szerencsés hölgyet férfivá is sminkelt.
A nap végére hasonló fáradtság tört mindannyiunkra, mint a nagy rendezvényeken, mosolyogtunk, a legkisebb és legfurább helyen is leültünk, de alig akartuk levenni cosplayünket, vagy elhagyni a Dürer Kertet – túl korán jött a nyolc óra, nem készültem fel rá lelkiekben.
Nagyon örülök, hogy ennyi régi ismerőssel találkozhattam vasárnap, és hogy ennyi új arcot megismertem – akiket meg nem, ők túl jó cosplayesek, és nem ismertem fel őket. Tűkön ülve várom a hasonló kisebb cosplayes rendezvényeket, ahova a kezdők is sokkal nyugodtabban kimerészkedhetnek, illetve a rutinosabbak önfeledtebben szórakozhatnak.
A képekért köszönet a Living Dream Projectnek és Vixennek!
Forrás: Watchaholics
