Ötödik alkalommal rendezték meg október végén Londonban az EuroCosplay versenyt, idén is több mint 40 versenyző mérte össze alkotói és előadói készségét több ezer, a helyszínen és otthon ülő néző előtt. Magyarországot idén egy induló, Aoime képviselte, akit volt szerencsém elkísérni útján.
Az előkészületekkel és az utazás részleteivel nem untatnék senkit, október 24-én dél körül érkeztünk meg az Expo-ra az első versenyzők között, ahol lepakolhattuk Aoime ruháit és kiegészítőit, és kijavíthatta a sérüléseket, amik az út során keletkeztek. Szépen lassan megérkezett a többi versenyző is, a legtöbben szereltek, festettek, pakoltak, készültek a másnapi versenyre, ismerkedésre csak limitáltan volt lehetőség. Az egyetlen kellemetlen dolog aznap az volt, hogy valamilyen okból kifolyólag két(!) alkalommal átköltöztettek minket másik szobákba, ami azt jelentette hogy a holmikat kétszer kellett átpakolni mindenkinek, aki éppen nem volt ott annak a segítők vitték át a csomagjait.
Miután befejeztük az előkészületeket, lementünk megnézni magát a cont. El kell mondjam hogy a hazai conon a bejutásnál kígyózó sor semmi ahhoz képest ami ott volt a bejáratnál. Kinéztünk az öltöző erkélyéről és konkrétan egyik irányban se láttuk a sor végét és az Expo iszonyatosan hosszú. Péntek lévén a tömeg mégse volt akkora, bár az óriási helyszínen jobban el is tudott oszlani a rengeteg ember. Szeretném kiemelni hogy a biztonsági őröket hazahoztam volna a bőröndömben ha lehetett volna, maximálisan segítőkészek, kedvesek és elmondhatatlanul udvariasak voltak velünk, akármilyen kérdéssel fordultunk hozzájuk. Ahogy korábban is mondtam a con óriási területen helyezkedett el, két vásárcsarnok volt, a nagyobb körülbelül akkora mint a Hungexpon az „A” csarnok (bár ezt csak az tudja aki járt már benne), és tele volt különböző árusokkal, game station-ökkel, és pultokkal. Teljesen nem is tudtuk aznap bejárni. És megfigyeléseim szerint nem volt olyan megfizethetetlenül drága, mint amire számítottam.
A conon szaladgáló cosplayesek rengetegen voltak, és a retro filmek és rajzfilmektől kezdve az animés, gamer cosplayeken át a sci-fi cosplayekig minden volt, gyengébb vagy éppen látványosabb minőségben is. Rengeteg volt a férfi crossplayes, bár a legtöbb egyértelműen poénos szándékból öltözött hölgynek mint kedvenceim, a Pindúr Pandúrok szőrös, padon söröző urai (akikről azóta se találok képet nagy bánatomra).
Pénteken volt egy welcome party az EuroCosplay-es versenyzőknek és segítőiknek ahol bemutatták a zsűritagokat, és rágcsálás-iszogatás közben lehetett ismerkedni. Itt nem maradtunk sokáig, mivel tartalékolni kellett az energiát a másnapra.
Szombat reggel korán ott voltunk, mivel Aoime délután kettőre volt beosztva zsűrizésre, volt időnk az előkészületekre bőven. Sajnos szervezési és kavarodási okokból nem tudtuk a színpadi fellépést elpróbálni, emiatt csalódottak voltunk, de valahol meg is értem, hogy még ha a szervezők követik is a beosztást, a versenyzők miatt is csúszhatott olyan kavarodás az egészbe, hogy végül nem már nem tudtak mindenkit felengedni a színpadra. A zsűri előtt minden versenyzőnek 5 perce volt amit stopperrel mért egy segítő, és ha letelt az 5 perc, akkor be kellett fejezni akárhol is tartottál a mondókáddal. Szerencsére Aoime ruhájának és kiegészítőinek minden részletét meg tudták nézni, és mivel bemehettem vele, mint „poro hordozó” láttam mennyire tetszett nekik amit láttak, így optimistán néztem a verseny elé. Két fotózás is volt utána, amit hosszú szünet követett a színpadi show-ig. Akár útra is kelhettünk volna, de egyrészt figyelmeztettek minket hogy nem javasolják hogy lemenjünk a tömegbe amit meg is fogadtunk, és javaslom a jövőben kiutazó versenyzőknek is. Úgy tervezzétek a programotokat, hogy szombaton cosplay-ben életveszély a tömegbe lemenni, konkrétan egy gombostűt nem lehetett volna leejteni annyian voltak. Úgyhogy pihentünk, ismerkedtünk, beszélgettünk, készültünk.
Kis csúszással elérkezett a színpadra lépés ideje. Körülbelül olyan ideges voltam mintha én mennék színpadra, ami kis részben igaz is volt, mivel nekem jutott a poro irányítói szerepe, nagyon féltem hogy valamit elrontok. Kisebb fennakadással végül lezajlott a fellépés is, amit feszült várakozás követett. A színpad mögött valamennyire láttuk az utolsó szereplések részleteit, személy szerint nekem nagyon tetszettek, főleg hogy én a színpadon lámpalázas blokkot kapok, úgyhogy mindenki előtt megemelem a kalapom, aki ilyen stresszes helyzetben képes helyt állni.
Az eredményeket pedig már mindenki tudja, Aoime az eddigi legjobb magyar eredményt érte el dobogós harmadik helyezésével!!! És nagyon örülök, hogy ennek magam is részese lehettem, rendkívül nagy élmény volt. A verseny után az egyik szálloda éttermében ettünk ahol még beszélgettünk a versenytársakkal, és Joe-val aki a konferáló is volt.
Vasárnap kicsit később érkeztünk a helyszínre immár csomagokkal, összepakolva, de mindketten jelmezbe bújtunk ezúttal. Részt vettünk az EuroCosplay értékelésén, ahol a zsűritagok megmagyarázták döntésüket.
Erre kicsit kitérnék mivel hasznos információkat osztottak meg, ami a jövendőbeli versenyzőknek érdekes lehet. Alapvetően az értékelésnél 80-20%-os arányban veszik figyelembe a craftmanship-et és a színpadi szereplést. Viszont ha valakinek kiemelkedően jó a színpadi előadása, figyelembe veszik és nagyot tud dobni a pontszámon. Tehát a jelmezek kivitelezése a lényeg, de azért nem árt egy ütős „perf” a megerősítés érdekében. Elmondták hogy a színpadi show-ig sokakat egy-két pont választott el egymástól, voltak holtversenyek, mivel a ruhák színvonala igen magas volt. A nyertes Kairi például a zsűri elmondása szerint a dobogó közelében se volt a színpadi show előtt, őt az előadása tette végül nyertessé. a második helyezett Yurai-ban azt értékelték nagyon, hogy tulajdonképpen két jó színvonalú ruhát varrt meg, és az előadás is passzoló és pontos volt, Aoimének pedig a részletes, pontos kivitelezését, és a megnyerő szőrös kis partnerét (nem én, hanem a poro :D) díjazták.
Mivel itthon én is többször zsűriztem, tapasztalatból tudom, hogy nem egyszerű feladat, el sem tudom képzelni itt mennyire nehéz feladatuk volt a különböző részletekre odafigyelni és racionálisan dönteni, én nem látok semmi kifogást a döntésükben az alapján amit a saját szememmel láttam.
Tulajdonképpen utána már csak sétálgattunk, fényképeztek minket páran, aztán átvedlettünk és búcsút vettünk a contól, Londontól és Angliától.
Összességében hatalmas élmény volt, remek hangulattal, szimpatikus emberekkel, semmilyen ellenségeskedés nem volt a versenyzők között, mindenkinek csak ajánlani tudom, remélem jövőre sokan próbáljátok meg a versenyt, mert minden apró kellemetlenség ellenére abszolút megéri.
– Dudus –
