Először is szeretném kifejezni minden tisztelemet azon modellek, fotósok és kellékesek irányába, akik szombaton képesek voltak felkelni hajnalban – nekem ugyanis nem ment, annyira nem, hogy a legvégsőnek meghatározott időpont előtt egy perccel érkeztem meg a megadott helyre.

Mint emlékeztek (ha nem, akkor itt meg itt van emlékeztető) a tavaszi Mondocon Cosplay verseny helyezettjei nyereményképpen kapták az Living Dream Project (az az LDP) fotós csapatának felajánlását. Három fotós (Krisztina, István és Attila), három modell, három helyszín (oké, kicsit csaltam, legyen három és fél), plusz egy profi operatőr (Lilla). Így felsorolva elég komolyan hangzik, de mi valójában nagyon jól éreztük magunkat, és annyi trollkodós fotó, valamint videó készült, hogy abból lehet, nem mindet merjük felvállalni.

A Living Dream Project vezetője és egyben az esemény főszervezője Kóti Krisztina (Galaxina) volt, aki a fotósokkal napokkal az esemény előtt nyakába vette a Margitszigetet, hogy a lehető legjobb helyszíneket találják meg modelljeiknek. A fotózások helyszíne kulcsfontosságú volt, hiszen egy vitorlás hajónak, egy ékkőnek és egy sötét elfnek bizony különleges igényei vannak ezen a téren – hiszen hogy is nézne ki egy nem megfelelően kikötött hajó?

A Margitsziget gyönyörű volt, és az időjárás is mintha a kegyeibe fogadott volna minket, hiszen égethetett volna a nap, és akár harmincnyolc fokra is felcsúszhatott volna a hőmérő higanyszála, azonban mindezek helyett egy kellemes napsütéses, ámbár egy kissé szellős időt fogtunk ki, az égen úszó felhők olykor szinte minket segítve úsztak központi égitestünk elé.

Legnagyobb megdöbbenésünkre a szigeten pihenni vágyók nem megrökönyödve nézték a szürkebőrű és hegyes fülű Elder Scrolls – Telvanni mágust, hanem valódi kíváncsisággal jöttek oda hozzánk. És olykor ezt még megtoldották egy kis türelmetlenséggel is, hiszen mindhárom modellünkkel fotózkodni kívántak, ám nem mindig fértek oda – bár a legbájosabb akkor is az ifjú pár volt, akik szintén profi fotóssal érkeztek a szigetre, hogy nemrégen köttetett házasságuknak örök emléket állítsanak.

Három helyszín a japánkert, a vízesés és a romok voltak (illetve a plusz fél a Duna part). A vízpart mindhárom modellnek megfelelt, de leginkább a One Piece árbocos hajójának állt jól a vízfelület (ki hinné?). Hála a hatalmas fáknak és a romos épületeknek, azért a kékben pompázó Zafírkő és a szürkén fénylő mágus is megtalálta azt a helyet, ahol leginkább otthon érezte magát – meg persze ahol a fotósok a legjobbnak látták a beállításokat, fényeket (ez utóbbinál én is segédkeztem).

Fantasztikus nap volt ez a szombat, csupa új embert ismertem meg, új barátokat szereztem. Bepillanthattam a kulisszák mögé, és láttam, hogy milyen kőkemény munka egy fotózás, mert nem egyszerű percekig egy számodra idegen testtartást fenntartani és még mosolyogni is, vagy éppen a modellt fogni, hogy kellően belehajolhasson a vízbe. Fotósaink kitűnő munkát végeztek, és annyira pörögtek, mintha intravénásan kapták volna a koffeint. Drága videósunk pedig akkor kamerát cipelt, ami legalább olyan súlyú, mint a Mjölnir.

Nem tudom, mikor lesz a legközelebbi LDP-s fotós esemény, de azt megígérhetem, hogy én ott leszek, írok, csacsogok és tartom a derítőt (ez másodlagos fényforrásként funkcionált, fényvisszaverő felületének köszönhetően – nem dérítő, annak csak én hívom).

Forrás: Watchaholics