A rendszeres Mondocon látogatók valószínűleg találkoztak már a conos köznyelvben csak a “kardozós srácokként” emlegetett kis csapattal, akik teljesen önszántukból, saját felszerelésüket felajánlva színesítik a rendezvények hangulatát.
Azonban ha valaki nem csak nézelődni vagy kardozni vágyik, hanem beszédbe is elegyedik velük, betekintést nyerhet a szerepjáték egy különleges, és egyre nagyobb táborral rendelkező szegmensébe, az úgynevezett LARP világába. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Mesterházi Sándorral, másnéven Kildarral, aki játékosként és játékszervezőként is aktív résztvevője a hazai élőszerepjáték színtérnek.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: Mi is az a LARP, és hogyan működik?

A LARP a Live Action Role Playing kifejezés rövidítése. Nyersfordításban “élőszereplős szerepjátszás”, magyarban mint “élőszerepjáték” ismeretes, és ez talán el is mondja a legfontosabb dolgot, amit tudni kell róla: a szerepjátékok egy olyan formája, ahol a résztvevők a karakterük cselekedeteit tényleges fizikai eljátszással is megjelenítik.

A “hogyan működik” kérdésre már kicsit nehezebb általános választ adni – kimegyünk a játék helyszínére, és a játék időtartama alatt igyekszünk az általunk megformált karakterek bőrébe bújni a kitalált világban, az ő céljaik és motivációik szerint cselekedve, ahol a történetet ezen karakterek interakciói alakítják ki. Eleve nehéz általánosságban beszélni a larpokról, mivel annyi fajtájuk és formájuk létezik, hogy körülbelül olyan átfogó választ adni, mintha “a filmek”ről kellene általánosságban nyilatkozni – ennek fényében a válaszaim leginkább azokat a játékokat fogják tükrözni, melyekre általában járok.

IMG_5206
Te hogyan találkoztál vele először? Majd mi inspirált arra, hogy saját játékot/játékokat is szervezz? Mely LARPok szervezőgárdájában vagy benne jelenleg, és milyen játékokra jársz?
2004 nyarán olvastam róla egy cikket az akkor még rpg.hu néven futó hazai szerepjátékos portálon, és az alapján nagyon megtetszett – 2005 tavaszán vettem részt először játékon, és azóta sem bántam meg, hogy elkezdtem. Akkoriban mindenki saját játékot akart szervezni, így aztán adta magát, hogy mi is így tegyünk. Az akkori csapat ugyan azóta rajtam kívül már teljesen lecserélődött, de a játék túlélte, és idén ünnepli fennállásának tizedik évét – minden évben legalább egy játékalkalommal. Ez a ma Demgardi Krónikák vagy külföldön Chronicles of Demgard néven ismert élőszerepjáték-sorozat, mely akkoriban még a játéknak otthont adó erdőterület melletti Celldömölk kisvárosról a Cell-Live nevet kapta, a névváltást pedig egy igencsak prózai ok indokolta: 2009 óta a játéksorozatot Tatabányán, egy jóval alkalmasabb területen rendezzük, illetve előfordulnak más helyszínek is – legutóbb például Kismaroson egy turistaházat béreltünk ki erre a célra.

Jelenleg a fő projektem a fentebb is említett Demgardi Krónikák, de emellett a Horvátországban megrendezésre kerülő The Elder Scrolls Chronicles larp szervezőgárdájának is tagja vagyok, valamint gyakran besegítek lehetőségeimhez mérten mások projektjeibe is. Azt, hogy milyenekre járok, már kicsit nehezebb lenne felsorolni – igyekszem minél több és többféle larpot kipróbálni, de a szívemhez legközelebb a fantasy jellegű, a valószerű megjelenítésre minél nagyobb hangsúlyt fektető játékok állnak.

Mennyi fejfájást okoz a szervezés? Mit érzel, mikor megnyitod, játszod, majd zárod a saját játékodat?

Ez leginkább a választott játékstílustól függ – az általam leginkább preferált módszer a játékkezdés előtt rengeteget, hiszen mivel a cselekmény a karakterek közti interakciókon, céljaik és motivációik ütközésén alapul, a játékot megelőző időszakban rengeteg munka mindezt úgy összehangolni és a résztvevőkkel lekommunikálni, hogy mindenkinek érdekes játék alakulhasson ki belőle. A játék megnyitása után jóval kevesebb munka van már vele, ilyenkor az ember általában nem kell, hogy a saját karaktere kereteinél jobban beleszóljon a játékba, a “szervező” én ilyenkor nyugodtan hátradőlhet, és figyelheti ahogy az egész magától kibontakozik.

A zárás utáni időszak ismét dolgosabb – az ilyenkor megszokott helyszíntakarításon és hasonlókon túl ilyenkor kell összegyűjteni a játékosok visszajelzéseit, hogy később ezek figyelembevételével a folytatás még jobb lehessen.

Mindazonáltal szívesen teszek bele ennyi munkát – szeretek történeteket alkotni és átélni, szeretem látni ahogy önálló életre kel a megalkotott világ és egy teljesen váratlan – de mégis hihető – irányba indul el, meg persze – mint talán mindenki aki hobbiszintű rendezvényszervezéssel foglalkozik – szeretem látni az így kialakuló közösséget.

DSC05379
Hogyan lehet bekerülni egy-egy LARPra, és mitől leszel LARPer?
A közösség nagyon segítőkész ha valaki érdeklődik – lényegében ha valaki be akar kerülni egy játékra, szinte nincs is más dolga, mint az, hogy a játékkiírás elolvasása után rákérdez, megkeresi a játék szervezőit, és onnan kezdve már sínen is van. Az egyetlen nehézséget ebben a játékok megtalálása okozhatja, de erre a célra hoztuk létre a LARP Magyarország Facebook csoportját, ahol az idehaza elérhető élőszerepjátékokat egy kiemelt eseménynaptár-postba gyűjtjük.
Hogy mitől lesz valaki larper? Mi sem egyszerűbb: ha larpernek érzed magad, esélyesen larper is vagy.

Hogy megy a karakteralkotás? Saját karaktert kell hozni, vagy esetleg rád osztanak egy szerepet?
Ezt is játéka válogatja – vannak játékok, ahol előre adott karakterek közül lehet válogatni, van, ahol a résztvevő valamilyen szinten megadhatja a preferenciáit és ez alapján kap egy karaktert, és van, ahol a játék világa adta (változó mértékben szűk vagy tág) keretek között kell alkotni egy saját karaktert.

A legszembetűnőbb közös pont a cosplayjel az, hogy ti is kosztümöket öltötök magatokra. Ezeket saját magatok készítitek?
Többségében igen – nem elvárás a saját készítésű felszerelés, de ebben a hobbiban is nagyon erős a “csináld magad” mozgalom. Számomra például majdnem akkora móka a kellékeimet előállítani, mint maga a játék.

Razors_Edge_Pe_101

Mennyire korhűek a ruhák, és ha igen, mennyire elvárás, hogy az legyen? Bizonyos kereteken belül mennyire engedheti el valaki a fantáziáját, ha például egy fantasy világban játszódnak az események?
Általánosságban elmondható, hogy egy fantasy világban nehezen beszélhetünk korhűségről, jobban szeretem a “valószerű” vagy “hiteles” kifejezéseket. Vannak köztünk, akik a történelmi hagyományőrzéshez is használatos ruhájukat hordják larpra is, de ez semmiképp sem törvényszerű, sokkal fontosabb a játék világába és hangulatába illeszkedés. Igyekszünk ugyan természetes anyagokkal – len, gyapjú, bőr – dolgozni, de ez sokkal inkább gyakorlati megfontolás mint elvárás: a természetes anyagú ruhák nemcsak sokkal, nos, természetesebben néznek ki, de sokkal kényelmesebb bennük eltölteni 2-3 nyári napot, mint az alig szellőző, pillanatok alatt beleizzadós műszálasokban.

Hogyan játszotok? Valóban kardoztok, meg is verekedtek? Hogyan tudtok varázsolni?
Játéka válogatja, hogy milyen szabályokat és rendszereket alakítanak ki bizonyos dolgok megjelenítésére – az általam legsűrűbben látogatott játékokon például ténylegesen megjelenítjük a harci szituációkat a játékszabályokban lefektetett biztonsági előírásoknak megfelelő fegyverszimulátorokkal és módon.
Kérlek mondj pár szót ezekről a fegyverszimulátorokról. Téged többnyire saját készítésű fegyverekkel látlak a játékokon és a conokon, sőt, nagyon jó tippekkel is segíted azokat, akik saját maguknak szeretnének ilyeneket készíteni.

Szivacsburkolatú fa- vagy újabban üvegszálas “játszós” fegyverekről van itt szó, szivacs alatt polifoamot, lágyabb EVA foamot vagy éppen szilikonhabot értve – ezeknek mind az a funkciója, hogy az ütések erejének egy részét elnyeljék, így kis kontrollal és körültekintéssel alkalmazva őket védőfelszerelés nélkül is biztonságosan lehet velük harcot megjeleníteni.

Mivel a felszerelés minősége – mind esztétikai, mind biztonsági szempontból – mindenki érdeke egy játékon, igyekszem a begyűjtött tapasztalatokat minél szélesebb körben megosztani a larp fegyvereiket maguknak készíteni szándékozók közt, hogy elkerülhessék a korai vakvágányokat és minél kevesebb kísérletezésre legyen szükségük ahhoz, hogy színvonalas felszerelést készíthessenek maguknak.
DSC01315

Hogyan kerültetek először conra, és miért döntöttetek úgy, hogy saját energiátokból és saját felszereléseteket mások kezébe adva elkezditek “kardoztatni” a látogatókat?
Először csak egyszerűen kilátogattunk, mégiscsak a hazai legnagyobb “geekhobbis” rendezvényről van szó, és akkor már úgy voltunk vele, hogy beöltözősre vesszük a figurát, és ha már beöltözős, miért ne a larpos cuccainkba. Innen már egyenes út vitt oda, hogy elhatározzuk, megpróbáljuk itt is népszerűsíteni kicsit a hobbinkat, amit végül a kívülről leglátványosabb – bár nem feltétlenül a legfontosabb – elemével, a “kardozással” igyekeztünk megtenni.

Sokan érdeklődnek conon a LARP iránt? Toboroztatok már sikeresen új  embereket conon?
Sokan fejezték ki érdeklődésüket, de közel sem jutott el mindegyikük odáig, hogy con után is érdeklődjön a larp iránt – ám akik végül eljöttek játékokra is, nem bánták meg. Már  akár csak miattuk is megérte mindez.IMG_5128

 

 

Fotók: Bloo, Agnes Köhler, Pe, Zagi, Sebi, Sonir