Az egész ott kezdődött, hogy Sayuri befestette a haját, aztán kiderült, hogy van egy olyan ruhája, aminek a mintája hasonlít arra, ami a Montasy fotóstúdióban lévő tapétán van. Úgyhogy innentől nem volt kérdés, hogy mi fog történni. 🙂
A mágia végigáramlott a vénáimon. Én voltam a Sors keze. Én voltam a végzete azoknak, akiknek a „kegyes halálban” kellett részesülnie. Én voltam az, aki segített, hogy a világ egyensúlya ne boruljon meg. De megtagadtam a Rendet…megtagadtam amiben hittem. Önként léptem erre az útra, s most a Feledés folyójának hűs vízében gázolok, a saját elrendeltetett végzetem felé.
Régóta bakancslistámon volt, hogy farkassal fotózzak, és az élet úgy hozta, hogy összeismerkedtem egy úrral, aki megszelídített egyet. Azonban úgy gondoltam, hogy a Piroska és a Farkas témát egy kicsit modernebb környezetbe helyezem.
Winter is coming… – mondogattuk jópár héten keresztül, de nagyon sokáig vártunk hogy...
Bár a szárazföldön ritkán látni hableányokat és sellőket, ezek a tengeri nimfák jól bírták a stúdiókörülményeket is.
A tikkasztó meleg és a bezárt Japán-kert sem volt akadály, hogy mégis keressünk pár kósza bambuszbokrot, és megejtsük ezt a fotózást.
A kedvenc tapétámhoz és a kedvenc dekorációmhoz már alig vártam, hogy legyen egy modell, aki teljessé teszi a vámpíros hangulatot.
10 éve fotózok különböző témákban, de a fantázia és cosplayfotózás mindig külön öröm. Liena-val először dolgoztunk együtt és úgy gondoltuk, hogy Nightingale jelmezét egy ragadozómadárral tesszük még vagányabbá.
