10 év távlatából – cosplay akkor és ma

10 év távlatából – Cosplay, conok, akkoriban és ma

Írta: Yuriko

10 év… Idén 2015-ben pontosan 10 éve hogy belekezdtem életem egyik legnagyobb hobbijába, a cosplaybe. Nem kevés idő, főleg ha belegondolok mennyi minden történt, és mennyi minden változott ez idő alatt. Egyre több és több dolog jut eszembe, és azt hiszem bátran állíthatom:

A mai cosplayesek rettenetesen szerencsések!

Na de miért is?…

Az alábbi élmények és tapasztalatok elsősorban a sajátjaim, de szerintem sokan lesznek akik hasonlóan látják az elmúlt éveket mint én. Természetesen a ti tapasztalataitokra és véleményetekre is kíváncsi vagyok, szóljatok hát hozzá bátran 🙂

Jómagam 2005-ben készítettem az első cosplayemet – ekkor került megszervezésre az első hivatalos magyar cosplayverseny a 2005-ös Őszi Anime Party-n.

Láttam a versenykiírást, és el is határoztam hogy én márpedig cosplayezni fogok! Igen ám, de hogyan kezdjek hozzá? Varrni nem tudtam, sosem barkácsoltam. Szerettem rajzolni, de festeni példásul sosem festettem…
Lényegében NEM volt kihez fordulni. NEM voltak információk. Magyarországon a cosplayt még hírből sem lehetett ismerni, nem voltak olyan hatalmas conok, nem voltak cosplayversenyek, nem voltak cosplayestársak vagy cosplayes közösség, akiktől tanácsot lehetett volna kérni hogy mit miből.
Internetem csak a főiskolán volt (az otthoni net még luxusnak számított), de angolul nem tudtam, így az a kevéske írásos tutorial sem volt nagyon hasznomra amit találtam.
Maradt tehát a szülői segítség… be kell valljam elég bizonytalan voltam, hiszen a jelmezkészítés témája utoljára akkor került elő amikor még általános iskolában készültünk a farsangra.
Anyukám szerencsére megértő volt hirtelen jött hóbortommal kapcsolatban, segítségével végül mégis összeraktuk valahogy a ruhát, bár voltak eltérések az eredetihez képest, de nekem ez akkoriban bőven megfelelt. 🙂 Vettem egy játékpisztolyt, parókára még csak nem is gondoltam. Smink? Kellett volna smink?…

Tutorialok, cikkek
Régen az online elérhető tippek, leírások száma igen karcsú volt, ráadásul szinte teljes egészében külföldi oldalakon bukkanhattunk rájuk, magyarul még nem volt cosplay témában semmi. Nyelvtudás nélkül tehát igen nehéz volt.
Ma már szinte BÁRMIVEL kapcsolatban találunk segítséget a neten, nem csak leírásokat – rohamosan kezdtek terjedni a video tutorialok. Legyen szó varrásról, sminkről, parókákról, páncélkészítésről… egyszerű kis lépésekről vagy bonyolult projektekről és technikákról… szinte biztos hogy találunk hozzá valami segítséget a neten.

Parókák
Idehaza két fajta bolt foglalkozott parókákkal: az utcai kínai árus a pár száz forintos rémes minőségű party parókáival, és a szakboltok a kimondottan betegek számára készített 30 – 80+ ezer Ft-os kínálatával. Extrém színek, mint pl. a lila, zöld, stb.? Ne is reménykedj. Kivéve ha beérted a kínai sarki árus szilveszteri rémségeivel… De szerintem sokan választották a „B tervet” is, a fodrászkellékesnél kapható színező sprayt, amiből aztán időnként különböző igen extrém eredmények születtek helyenként… 🙂
Ma már az Ebay-en (Aliexpress-en, stb.) kimondottan cosplayes parókák százaiból válogathatunk. Külön gyártók specializálódtak a cosplayes parókákra. Rengeteg fazon, stílus, színek, formák, speciális karakterparókák… Akkoriban álmodni sem mertünk ezekről.

Az alapanyagok fejlődése
Az utóbbi 1-2 évben rengeteg új „divatos” alapanyag vált ismertté és elérhetővé a cosplayesek számára. Csak hogy a manapság egyik legdivatosabbat említsem – például régen nem létezett worbla, sőt, még a wonderflexről is csak néhány évvel később lehetett kósza híreket hallani, emellett kizárólag csak Amerikából volt elérhető (levámolva) megfizethetetlen áron.
A szép és tartós páncélkészítésre például csak néhány technikát találhattunk a neten, ezek egy része pedig a hétköznapi cosplayes számára túl veszélyes volt vagy komolyabb felszerelést igényelt (üvegszállal erősített műgyanta, vákumformázás). – az első páncélomat műgyantából készítettem Kiddel, és volt olyan is hogy az orvosi ügyeleten találtam magam…
Sokan egyszerűen dekorgumit (mai napig hű barát!) vagy papírmasét használtunk, néhányan kartont. Vagy amit éppen a ház körül találtunk… 🙂
Jóval később előkerült a wonderflex (a worbla elődje), de komoly európai forgalmazó hiányában még mindig nem tudott komolyan teret hódítani.
Telt az idő, majd néhány évvel ezelőtt berobbant az európai piacra a worbla, európai forgalmazókkal, és mindent gyökeresen megváltoztatott. A szép, tartós, strapabíró páncélok, kiegészítők készítése „gyerekjátékká” vált a korábbi technikákhoz képest, még a legextrémebb formák is megvalósíthatóvá váltak.
Természetesen továbbra is szükség van kézügyességre ahhoz hogy megfelelően tervezzük meg és készítsük el a darabokat – a worbla önmagában nem csodaszer, de már nem kellett mérgező sztirol gőzt szívnunk ahhoz, hogy tartós, szép felületű páncélt készíthessünk. Vagy éppen attól rettegnünk mikor horpad be (vagy éppen törik ketté) a hetek-hónapok alatt elkészített kardunk az első finom érintésre.
De nem feltétlenül kell csak a páncélkészítés példájánál maradni, szerintem számtalan más alapanyagot említhetnénk itt, melyek hatalmas fejlődésen mentek keresztül az utóbbi időben, váltak elérhetővé vagy éppen ismertté.

Fotózások, photoshoot-ok
Photoshoot komoly felszereléssel? Még csak hírből sem ismertük, a kompakt 1.5 megapixeles digitális fényképezőgép volt a legjobb barátunk 😀
Digitális hátterek, effektek? Azt sem tudtuk mi az.
Ma már nem egy igen tehetséges fotóssal találkozhatunk a rendezvényeken, komoly felszereléssel, legtöbbjük pedig conon kívül is szívesen vállal fotózásokat, az eredmény pedig legtöbbször fantasztikus. Emellett a mai szoftverekkel (pl. Photoshop) nagyon fel lehet dobni egy-egy kép hangulatát, színvilágát – nem is beszélve a komplett háttércserékről, stb.

„Photoshoot” 2007-2008-ból:

Photoshoot 2015-ből:
(Szabó Endre képei)

 

Közösségi oldalak, fórumok
Magyar cosplayes oldal egyáltalán nem volt, a cosplayes beszélgetések nagy része az elején a MAT animecon fórumán zajlott. Ismerkedni is itt lehetett, illetve itt derült ki hogy ki minek fog öltözni, és a con utáni fényképeket (melyek 800×600-as felbontással már „csúcsminőségnek” számítottak 🙂 ) is itt osztottuk meg egymással.
A legismertebb nemzetközi cosplayes közösségi oldal a cosplay.com volt (ez adta az alapötletet a Cosplay.hu-hoz), itt böngésztük szorgosan a képeket, olvasgattuk a fórumát, hogy ki mit hogyan valósított meg. Emellett talán még a Deviantart volt a másik kedvelt online felület, de akkoriban az még inkább még a rajzokra koncentrált. 2007-ben létrehoztuk Venommal és Saloméval a Cosplay.hu-t, ezzel elstartolt az első magyar cosplayes oldal, fórummal, piactérrel. A cosplayes beszélgetések, csapattárs keresések stb. a fórumban zajlottak, mindenki készíthetett saját galériát és blogot is írhatott – ez akkoriban hatalmas előrelépésnek számított 🙂

A Facebook, és a cosplay celebek korszaka
Facebook természetesen még nem létezett, így a „cosplay celeb” jelenség sem volt annyira jellemző mint manapság. Természetesen akkor is létezett 1-1 nagyobb név a „szakmában”, elsősorban külföldön, tevékenységüket főleg saját weboldalukon követhettük nyomon.
Végül berobbant a Facebook, és gyökereiben megváltoztatta a teljes cosplayes online életet. Megjelentek az első cosplayes oldalak, ezeket pedig több száz, több ezer másik követte. Ez részben jó, és részben rossz…

• Miért jó? – a cosplay téma, mely korábban szinte csak az erre specializálódott helyekre koncentrálódott (pl. cosplayes fórumok) nagyobb nyilvánosságot kapott, szélesebb körben (nemzetközileg is) terjedtek a képek, stb. Sokkal könnyebbé vált az új cosplayesek, új tehetségek megismerése, mások munkájának a figyelemmel kísérése.
• Miért rossz? – A népszerűséget sokan a lájkok számában kezdték mérni, ami sokszor csalóka képet mutat (fizetős lájkok, share4share, stb.). Vannak akiknek már nem a cosplay minősége számít, hanem hogy hányezer lájkot gyűjtöttek az oldalukra ilyen-olyan módszerekkel. Láttam már 20-30 ezres cosplayes FB oldalakat, ahol 10-12 share for share link után látok végre egy középszerűnek is csak jóindulattal nevezhető fotót, max. 4 lájkkal. Csodaszép példája annak, amikor az oldal tulajdonosának komoly értékrendi és értelmezési problémái vannak.

A Conok – egy kis történelem
Ma már egy con „átlagos, elvárt” látogatószáma kb. 4000-5000 fő (vagy több). Annyira hozzá szoktunk a nagy számokhoz, hogy ez alatt vagy csak legyintünk, vagy „barátságos kis rendezvénynek” tituláljuk az adott cont.

Nagyon kevesen emlékeznek már arra az időre, amikor még nem léteztek idehaza conok… Vannak akik még csak az általános iskola padját koptatták, amikor is egy maroknyi animék/mangák iránt érdeklődő – egymást csak netről ismerő társaság arra gondolt, milyen jópofa dolog lenne élőben is találkozni. Így született meg a „meet”, egy heti rendszerességű, budapesti kis találkozó, mely létszáma akkor még nem haladta meg a 20 főt sem..
Az évek folyamán ez a kis társaság egyre nagyobbra duzzadt (emiatt ki is dobtak minket néhány gyorsétteremből főleg zajongás miatt). Vágyakozva olvastunk a külföldi rendezvényekről, az ottani animés vásárokról, programokról, a cosplayről… Eltelt néhány év, mi is kicsit „felcseperedünk”, és ez a kis (akkor talán már nem is annyira kicsi) csoport létrehozta a Magyar Anime Társaságot (MAT).
Ez a kis társaság rengeteget tett a mai animés „társadalomért”, melyet valószínűleg sokan soha nem fognak már megtudni, és annál kevesebben emlékeznek rá. Én azonban kötelességemnek érzem hogy megemlítsem. Ezen kis társaság tagjai közül néhányan komoly alapokat raktak le útjuk során az évek alatt. Volt aki az Animax-nál kezdett dolgozni, míg mások Manga fordításba kezdtek, vagy a Mangafannál kezdtek dolgozni (fordítók, cikkírók, szerkesztők) a kezdetek kezdetén. Lerakták a hazai karaoke, cosplay, amv, és sok más közösség, verseny, stb. alapjait – melyek ma már természetesnek tűnnek hogy vannak, és sokan el sem tudják képzelni hogy valaha – nem is olyan régen – nem is létezett.

Mint említettem, az első „hivatalos” Animecon 2005-ben volt, akkor még egy művelődési házban. Bár a MAT szervezők 200-300 embert vártak, végül több mint 600-an jöttek el a rendezvényre. Itt már világossá vált, hogy idehaza igenis van érdeklődés. A következő rendezvény (2006 tavaszán) megduplázódott a látogatók száma, a Millenárisra 1200-an látogattak ki. Innentől nem volt megállás, a látogatók száma évről évre nőtt, egyre nagyobb helyszínek követték egymást. Láng Művelődési Ház, Millenáris, Petőfi Csarnok…
És ma itt állunk, Budapest egyik legnagyobb befogadóképességű helyszínén (Hungexpo), több mint 7000 látogatóval egy nap alatt… Óriásit léptünk előre.

Egy kis nosztalgia 2007-ből:

A cosplayversenyek alakulása
Már nem emlékszem hányan lehettünk az első cosplayversenyen, talán a 20 főt sem értük el. Az egész conon talán ha volt 50-60 cosplayes (és akkor talán már sokat mondtam). Ma már több mint 100-120-an lépnek fel pl. egy-egy craftmanship verseny alkalmával, és ki tudja hányan cosplayelnek még az egész rendezvényen versenyen kívül. A létszám növekedésével a díjazást is át kellett alakítani. A régi 1-2-3. helyezett helyett – amerikai mintára – különböző díjak kerültek bevezetésre (legjobb kosztüm, legjobb technika, legjobb kiegészítő, legjobb előadés, legjobb koreográfia, stb.).

A cosplayes közösség
A közösség? Azt hiszem mai napig egy elég kényes téma. Régen kisebb volt jóval, kevesebb volt a „klikkesedés”, de úgy általában nehezebb volt egymással a kapcsolattartás – főleg az internet és a közösségi felületek hiánya miatt. Kevesen voltunk, így szinte mindenki ismert mindenkit a cosplayesek körében. Mint említettem, a fórumokon lestük ki minek fog öltözni 🙂
Az internet segítségével a „világ kinyílt”. Ma már mindenki mindenkit követhet a Facebook-on, és millióegy más módon tarthatjuk egymással a kapcsolatot.
Ma már sokkal-sokkal több a cosplayes, melynek megvannak a pozitív és negatív oldalai is. Sokan számos új barátot szereztek a cosplay kapcsán, vannak akik annak idején csak egy egyszeri közös csoportos cosplayezésre „neveztek be”, de végül életre szóló barátságok születtek (és például mai napig együtt indulnak versenyeken, segítenek egymásnak, stb.).
A nagy látszámmal együtt jár azonban a nagyobb fokú, látványosabb irigység és gyűlölködés is. Valakinek jobb lett a ruhája, esetleg jobb az alakja, kicsit népszerűbb, többször nyert? Az interneten – ahol álnéven, vagy akár névtelenül is egyszerű úgy nyilatkozni, hogy az illető nem vállalja fel az arcát – egyre több a troll.

10 év… És hogy én hova jutottam?
Egy picike, 15-20 fős társaság tagjaként kezdtem… mindannyian nagy utat jártunk be. Gyerekek voltunk, akik megálmodták a magyar conokat. Végül az álmok valósággá váltak… 🙂
Itt állok immár 7 éve a Mondocon színpadán (2008-ban kezdtem el konferálni, akkor még a MAT-os conokon – előtte inkább csak versenyeztem). A régi arcok közül néhányan továbbra is itt vannak, folytatják azt amit annak idején elkezdtünk, új embereket vonnak be s igyekeznek átadni a tapasztalatokat és a tudást. Vannak akiket az élet máshová sodort, családot alapítottak, mással kezdtek foglalkozni, nem folytatják már. Számtalan új embert ismertem meg, közöttük nagyon sok kedves és nagyszerű személyt. S bár voltak csalódások (néhol elég nagyok), nem lehetek eléggé hálás azoknak az embereknek, akik mellettem állnak minden conon (vagy conon kívül), akik minden alkalommal felkeresnek hogy beszélgessünk, szóljanak néhány kedves szót, akik örülnek nekem a színpadon, örülnek a cosplayeimnek. Köszönöm nektek, és bár nem tudom hová vezet az út előttünk, de remélem – bárhogy is alakul a jövő – mindig lesznek akiket majd magam mellett tudhatok. 🙂