Augusztus 29-31.-dikén került
megrendezésre Bécsben, – az Ausztriai AniManga Egyesület szervezésében – az
AniNite, Ausztria egyik legnagyobb japán popkultúra fesztiválja.

Már nagyon régóta tervben
volt egy cosplayes látogatás erre az animeconra. Azt hogy induljak-e a
versenyen, sokáig fontolgattam, mivel az Aninite cosplay rendszere teljesen más
mint idehaza. A versenyzőknek mind kosztümkészítés (craftmanship), mind előadás
(performance) terén össze kell mérniük a tudásukat, majd a két kategóriában
elért pontszámok összege adja a végső eredményt. De erre, illetve a verseny
menetére később majd még részletesebben is kitérek.

Pénteken indultunk útnak, a
jelmez és a tartozékok több helyet foglaltak a bőröndben és egyéb helyeken,
mint a váltásruha, a szendvicsek, vagy a fényképezőgép.

Miután feltuszkoltuk a
vonatra a bőröndöt, a hátizsákokat, meg az újságpapírba csomagolt kardot és
páncélt, sikerült Tatabányától Győrig pótolni a kimaradt alvás egy részét.
Győrben már egy fokkal éberebben szálltunk át a Bécsbe tartó nemzetközi
gyorsra. Innentől az utazás nem volt túl eseménydús, leszámítva a határ
közelében lévő rengeteg hatalmas szélmalmot, amik viszont tényleg jól néztek
ki.

Röpke 3 óra utazás után tehát
a forgalmas bécsi pályaudvaron találtuk magunkat. Összeszedtük a csomagokat és
célba vettük a metróállomást. A metrózást buszozás követte, majd a szállás
rövid keresgélése, amit két segítőkész járókelő segítségével gyorsan meg is
találtunk.

mozart

 

A pénteki nap nagy része
elsősorban városnézéssel telt, Parlament, Városháza, Városközpont, Mozart
szobor (ennek később megtaláltuk a mozgó, „cosplayes” változatát is a városban
^^; ), Opera, stb. és a kihagyhatatlan Schönbrunn, aminek a végigjárásához két
teljes nap is kevés lett volna.

 
Schönbrunn

 

 
Az AniNite augusztus
29-dikén, péntek délután 16 órától nyitotta meg kapuit, a programok pedig a Wiener
WUK kultúrház teljes három emeletén és annak belső udvarán kaptak helyet. Az
épületben termek, folyosók labirintusa várta a látogatókat, mely már önmagában
is külön program volt számunkra. Bár a különböző programoknak helyet adó termek
irányát minden emeleten, minden folyosón színes nyilak jelezték, nekünk mégis
sikerült kétszer-háromszor eltévednünk, mire teljesen kiismertük magunkat az
egész épületben, és legalább a megközelítőleges irányát tudtuk fejből annak a
helyiségnek, amit éppen kerestünk. Bementünk az épület egyik bejáratán, és az
első akivel találkoztunk – nagy meglepetésünkre –  az Kentaro volt =D Hiába, kicsi a világ ahogy mondani szokták, nem
gondoltuk volna hogy ilyen hamar megtaláljuk egymást ^^

Aztán elindultunk körülnézni,
bolyongtunk a termekben egy darabig, közben mindenfélébe belebotlottunk –
fanart szekció, boltok, go terem, ddr, olvasósarok, konzol, aztán pár lépcső,
folyosó, megint pár terem, lépcső, végül kilyukadtunk újra a belső udvarra, egy
teljesen másik részre.

Annak ellenére hogy sokan
voltak, a rendezvény mégsem tűnt túlzsúfoltnak, sőt. Ennek az oka valószínűleg
az imént említettek voltak, a tömeg eloszlott a sok terem és az udvar között.

A péntek este fő programja a
Matsuri Fesztivál volt, melyhez Japán nyári fesztiváljai szolgáltak
alapötletül. Mi csak 20 óra körül érkeztünk, addigra már javában gyűltek a
kimonós és yukatás, illetve egyéb látogatók. Minden tradícionális ruhában
érkezőt apró ajándékkal leptek meg a szervezők. Persze emellett találkozhattunk a már megszokott "hagyományos" cosplayesekkel is, de a hangsúly ezen a napon a tradícionális
öltözékeken volt.

A rendezvény épületének belső
udvarát színes lampionok, hangulatos lámpák díszítették, körben pedig kis
pavilonok sorakoztak, ahol a látogatók – felnőttek és gyerekek egyaránt –
különböző tradicionális játékokat próbálhattak ki. Többek között foghattunk
aranyhalat, hanabit gyújthattunk, kipróbálhattuk jók vagyunk-e
célbalövészetben, és olyan ételeket kóstolhattunk, mint a Takoyaki,
Okonomiyaki, Yakisoba, stb.


dsc_1989ssss.jpg

 
Ezen a napon viszonylag
keveset maradtunk, főleg mivel több mint 10 órányi városnézés volt a hátunk
mögött.

 

A másnap már nagyobb
izgalommal indult, ez volt ugyanis az egyéni cosplayverseny napja, amire a
Saber (Fate Stay Night) cosplayemmel neveztem.

saber 3349622sss.jpg

De mielőtt jobban
belemerülnék a személyes élményekbe, pár mondatban, általánosságban
összefoglalnám a verseny menetét és jellegét:

A versenyzők egyéni és
csoportos cosplayre jelentkezhettek, és bármely japán témából választhatnak. A
live és visual kei cosplayesek nagy száma miatt a szervezők korábban
megpróbálkoztak a live cosplay kategória indításával, ezt azonban érdeklődés
hiányában törölni kellett. Ezek közül a cosplayesek közül csupán nagyon kevesen
érdeklődnek a konkrétan a versenyzés iránt.

A versenyre egyéniben
általában 15-20, csoportosban 20-30 csoport indul. A versenyzőknek mind
kosztümkészítésben, mind előadásban össze kell mérni a tudásukat. Mindkét
kategóriában zsűri értékel, a végső eredményt a két kategóriában szerzett
pontszám összege adja meg. Azt tapasztaltuk, hogy viszonylag kevés a táncos
jellegű előadás, a versenyzők nagyobb hangsúlyt fektetnek a színpadi
„szerepjátékra”, és csak kevés versenyző vagy csoport nevezett csak és
kizárólag táncból álló előadással (a legtöbb versenyző esetében a tánc maga az előadásnak csupán egy részét
képezte, tartozott hozzá felvezetés vagy levezetés, vagy valamiféle interakció).

A con második napján az
egyéni versenyzők, a harmadik napon a csoportos versenyzők szerepeltek. A
versenyzők először a délelőtt folyamán, külön teremben, a zsűrinek mutatták be
a ruhájukat, részletesen kitérve a készítésre, és válaszolva a feltett
kérdésekre. Majd a nap második felében színpadon, a közönség és a zsűri előtt
mutathatták be előadásukat.

Ami számunkra nagyon furcsa
volt, hogy az előadások nagyon laza keretek között mozogtak. Nem volt ritka,
hogy egy-egy egyéni előadó akár 3-4 másik cosplayest is felvitt magával a
színpadra, akik az előadásában aktívan részt vettek, azonban – egyéni előadás
lévén – a zsűri figyelmen kívül hagyta őket, csupán a regisztrált egyéni
versenyzőt pontozták.

 

Aznap indulás előtt úgy
döntöttem, hogy nem fogom a teljes átöltözést ott helyben megejteni, így az
alapruhát illetve a parókát már a szálláson felvettem, és csak a páncélt,
illetve a kardot zsákoltam be. Szmöre szintén a jelmezes utazás mellett
döntött, így shinigami ruhában, rókasapkával a fején indult neki az útnak. Az
imént felsoroltak kb. 40 perces aktív megbámulást eredményeztek a járókelők
részéről, amíg a szállástól elértük a helyszínt. Sikerült nyitásra érkezni, ahol
már a bejáratnál letámadott egy Saber-fan ^^;

Elég könnyen bejutottunk, nem
voltak sokan. Mint utólag kiderült, a legtöbben még az előző este fáradalmait
pihenték, és csak kicsivel később kezdett gyűlni a tömeg. A kardot sajnos a
bejáratnál le kellett adni, így azt csupán a jelmezbemutatáshoz, előadáshoz és
a fotózáshoz használhattam.

Gyorsan felkaptam a páncélt,
és el is indultunk a második felfedezőkörútra. A zsűrizés 11-kor kezdődött, így
volt még egy kis idő mászkálni és vásárolgatni. Természetesen a fotózás sem
maradt el, láttunk mindenféle szép jelmezt, fotóztuk is őket, és minket is
fotóztak, ahogy az lenni szokott ^^

lolitas dsc_2366sss.jpg

11 óra előtt nem sokkal célba
vettem a szervezői folyosót, amin keresztül egy terembe jutva már gyülekeztek a
zsűrizésre váró versenyzők. Volt aki az utolsó igazításokat végezte a jelmezén,
volt aki teljes nyugalommal várt, voltak akik izgultak, voltak akik
szórakoztatták egymást. Pár perccel később egy Haruhinak öltözött srác is
beesett, aki tovább bővítette az „önkéntes előadók” társaságát. Kentaro
bezuttyant az egyik sarokba a Kingdom Hearths-osok mellé, én meg figyeltem a
„műsort” addig sem izgul annyira az ember.
 

A zsűrizéshez egyenként
szólították a szervezői szobába a versenyzőket, ahol egy 5 tagú zűri értékelte
a jelmezeket. A versenyző először szabadon mesélhetett a jelmezről, majd a
zsűri különféle kérdéseket tett fel, belekérdezve a részletekbe. Szerencsére a
német nyelvvel nincsen gondom, így ez a rész simán ment.

Ezután szabadprogram
következett újra, az előadások csak 14 órakor kezdődtek. Addig kihasználtam az
időt az ismerkedésre, amit bevallom őszintén, nagyon élveztem. Nem csak osztrák
cosplayesek voltak, néhányan Németországból érkeztek, és mind-mind más
felfogással, nézőponttal, tapasztalattal rendelkeztek.

ff8_girls dsc_2155ss.jpg

Később találkoztam egy német
hölggyel is, aki cosplayesekről forgatott dokumentumfilmet, és kiemelkedő
cosplayesekkel készített interjúkat e célból, és aki végül engem is felkért, aminek
tényleg nagyon örültem, az egyik legpozitívabb élményem volt ezen con kapcsán.
Kerestünk egy viszonylag nyugodtabb helyet, felállította a kamerát, gyors
egyeztetések hogy miről is lesz szó, majd belekezdtünk. Az interjú végül több
mint 1 órásra sikerült, majd privát csevegésként folytatódott, de az már mint
cosplayes a cosplayessel. =) Sokmindent megtudtam az osztrák és német
mentalitásról, cosplayes szokásokról, az ottani cosplayes helyzetről.

               
interview

Aztán 14 órakor kezdődtek az
előadások, addigra már mindenki bezsúfolódott a terembe. Nekem sikerült is
majdnem elkésnem, mivel el kellett még kérnem a kardot, illetve a terem
teljesen megtelt, így szinte esélyem se volt átverekedni magam. De semmi gond,
fogtam magamnak egy biztonságit, aki már indult is hogy utat törjön. Már majdnem
el is jutottam a célig, amikor egy idősebb anyuka vetette rám magát hátulról,
hogy „Saber, itt az igazi Saber!!!” hevesen integetve a férjének, aki éppen pár
lolitát fényképezett. Elnézést kértem tőle és közöltem hogy sajnos nekem mennem
kellene, ámde ez a kísérlet meghiúsult, mivel a hölgy a karomon lógott, és még
mindig azzal volt elfoglalva hogy a férjének integessen. Végül a biztonságis
emberke sietett a segítségemre, megnyugtatva a hölgyet hogy jönnek még a
cosplayesek kifelé is, nem kell aggódni (nos, ez volt itt a humor helye ^^; ).

Végül sikerült célba érni.
Sajnos az első 2 előadásról így is lemaradtam, mint utólag kiderült, épp
Kentaro ment fel elsőnek, így sajnos az ő előadását nem láttam. Én ha jól
emlékszem 16-odiknak mentem fel, de addig szorosan színpad közelből nézhettem
végig az előadásokat.

Ami furcsa volt (ezt már
korábban említettem), hogy az egyéni versenyzők időnként több másik cosplayest
is felvittek és szerepeltettek az előadásukban, ezzel már teljesen a csoportos
előadás benyomását keltve (néha megkérdeztem magamtól hogy ki is itt most az
egyéni cosplayes akit pontoznak?). Azt hiszem ez volt az egyik olyan része a
versenynek ami nem tetszett igazán, véleményem szerint lehetett volna jobban is
szabályozni a segítők bevonását.

Itt is láthattunk jó és
„kevésbé jó” előadást egyaránt.

Bevallom nagyon izgultam,
először szerepeltem egyéni perfben, és fogalmam sem volt hogy milyen lesz a
fogadtatás. Sajnos az előadás majdnem meghiúsult, mert valami probléma akadt a
technikánál, nem akart elindulni a zene, de a végére valami isteni csoda
folytán mégis összejött. Az előadásnak végül lett sikere (egy komoly indítás
váltott hirtelen humorba), bár kétszer is rontottam benne az izgalom miatt,
ebből szerencsére a közönség nem sokat vett észre.

Utána újra ki a szabadba, és
végre rá tudtam venni magam hogy igyak is valamit. Közben összefutottam egy
németországi cosplayessel, akivel lehuppantunk egy kinti asztalhoz a német és
magyar conokról csevegni. Kentaro közben (akivel egyébként a nap első felében
szinte abszolút nem is találkoztam, mert folyton lelépett csajokat ijesztegetni
=D ) betársult Szmöréhez beszélgetni és pihenni.

Az második nap is eltelt
tehát lassan, a megmérettetést és ezzel a legnagyobb izgalmat már a hátam
mögött tudhattam.

 

A con harmadik napjára nem
öltöztünk már be, mivel tudtuk jól hogy amennyiben megvárjuk az
eredményhírdetést, már nem lesz sok időnk a vonat indulásáig, így már nem lesz
idő öltözködni sem (jelmezben meg azért mégsem akartunk lehúzni az utat
Magyarországig). Összepakoltunk, majd a csomagokat startra készen a szállás
csomagmegőrzőjében hagytuk.

Nem rohantunk azonnal a
conra, a délelőtt folyamán visszanéztünk egyszer Schönbrunn-ba. Miközben
rohantunk az éppen beérkező metróhoz, a felfelé tartó mozgólépcsőn egyszer csak
Kentaro-val találtuk szembe magunkat, hozzáteszem, ehhez valami oltári nagy
időzítés és véletlen kellett, főleg egy ekkora metróhálózaton, mai napig nem
tudom hogyan sikerült, hiába, kicsi a világ =D

Napközben sikerült
megszerveztetnem egy találkozót a con egyik főszervezőjével, célunk volt hogy
meghívjuk vendégként az őszi conra, amire végül igent mondott (így végül öten
látogattak meg minket szeptember végén). Közben megnéztük a csoportos cosplay
előadásokat, és meghallgattuk a Japán Egyesület egyik japán származású tagjának
a szellemekről szóló előadását, illetve a Németországból érkezett cosplayesek
előadását.

Aztán az eredményhírdetés
időpontja is elérkezett, természetesen itt is a cosplayt hagyták a legvégére.
Először fel sem fogtam teljesen a szavak jelentését, amikor a második
helyezetthez érkezve a konferáló „magyar versenyzőt” kezdett emlegetni. Csak
akkor tudatosult bennem igazán hogy második lettem, mikor kimondták a nevemet, és
hogy ezzel sikerült megszereznem az első külföldi helyezésemet.

                                dijatado

Sajnos ezután már rohannunk
kellett, mert még a szállásra is vissza kellett érnünk, hogy felszedjük a
csomagokat. Elköszöntem akitől lehetett, majd kilépve a kapun végleg búcsút
intettünk az idei bécsi connak.

Kiadós rohanás sikerült
időben a pályaudvarra érkezni, felkűzdöttük magunkat a csomagokkal a vonatra,
15 perces helykeresés, majd az egyik mozdonyhoz közeli kocsiban sikerült
találni egy 2×2 ülőhelyes kis részt, amit rögtön be is foglaltunk, ezzel
egyidőben pedig már indult is a vonat. A hazaút innentől viszonylag csendben és
eseménytelenül telt, fáradtak voltunk, és nézelődni sem lehetett már, tekintve
hogy teljesen besötétedett.

Nagyon élveztem ezt a cont, nagyon örülök hogy sikerült helyezést elérnem, sokat tapasztaltam és tanultam, és sokakkal
megismerkedtem. Jövőre pedig mindenképpen szeretnék újra utazni =)

További képeket ITT találhattok.
                                                                                                 Yuriko

 

Itt pedig Kentaro élménybeszámolóját olvashatjátok: 

"Hatalmas izgalommal telve érkeztem Bécsbe az AniNite-re, a
Westbahnhofból először az egyik conjegyeket áruló üzletbe akartam
menni, de nem tudtam, hogy hoyan jutok oda. Ekkor láttam annak
megnyilvánulását, hogy osztrákok mennyire segítőkészek. Két határozott
"ich weiss es nicht" után jött egy lány, aki el tudta úgy magyarázni,
hogy oda is találtam. Aztán az üzletben még ki is nyomtattak nekem egy
térképet a con megközelítéséhez.
De már itt szembesültem azzal, hogy a osztrákok nem egyszerűen
németűl beszélnek, hanem "osztrákul". Nekem legalább is túl gyorsan és
főleg a fiatalok szlengesen beszéltek és ebből következtek
félreértések. Előfordult, hogy negyedszerre értettem meg, hogy csak
annyit kérdezett tőlem a beszélgető partnerem, hogy nincsen-e melegem a
jelmezemben. Szóval, miután már egyenesben voltam, el kezdtem kémlelni
a tömeget Naruto-s fejpántok, Akatsuki-s köpenyek, csipkés gothic
lolita-sok, egyszóval a tömegből kirívó emberek után. Aztán találtam is
egy ilyen triót, de aztán elvesztettem őket, viszont később egy japán
zászlós táskás, pórázon vezetett lány és a barátja , anélkül hogy
bármit is mondtam volna (hadd tesgyem hozzá, hogy japán kandzsis póló
volt rajtam) kapásból közölték, hogy menjek egyenesen és keressem a
tömeget. Sikerült is.

Már a tömegben is jelentős számmal képviseltették magukat a
különböző anime-karakterek, ismertek és kevéssé ismertek egyaránt,
valamint a bilincsekon és pórázokon vezetett gl-ások. Egyórás várakozás
után végül bejutottam, 10 perc után megtaláltam a ruhatárt, átöltöztem
a cosplay-embe és elindultam felmérni a terepet. A pultok hatalmas
választékkal várták a rajongók ostromát, olyan termékkel is kibővitve,
mint házi yukaták, kimonók vagy csipkés lolita ruhák. Az árak
többségében, átszámolva forintra, jóval magasabbak voltak a
magyaroknál, bár néhány termék meg jóval olcsóbb volt. Igen, de egy
vérbeli rajongót ez nem érdekli. Csak legyen meg gyűjteményének a
legújabb darabja.

Maga a helyszín egy kissé érdekes volt, mert a termeket szűk kis
folyósók kötötték össze és bár színes ábrák mutatták, hogy mi hol
található, volt olyan terem, amit 2 nap után sem találtam meg. A
nagyterem egy függönnyel volt elválasztva a DDR-részlegtől és bizony
sokszor áthallatszott a dübörgő zene egy-egy előadás alatt.

Ami igazi új élményként ért, az többek között a Matsuri Sommerfest
volt, ami pénteken este folyt: minden második ember kimonóban sétált,
japán pavilonok tűntek fel, ahol egyszerű játékokat lehetett játszani
és színes lámpák, valamint lampionok adtak hangulatos világítást.

A programok eléggé változatosak voltak, hogy mindenki megtalálja a
magának való elfoglaltságot. Érdeklődve láttam, hogy náluk még
Otaku-verseny is van (ki tud többet az animékről). Részemről a
Cosplay-versenyek jelentették a csúcspontot és itt ért a legnagyobb
csalódás is. Furcsáltam, hogy náluk Einzel ("egyéni")és Gruppe
("csoport") kategóriában is először egy zsűri előtt kellett bemutatni a
jelmezt és később a közönség előtt egy produkciót (nálunk ugye
craftmanship és performance van). Valamint meghökkentem, hogy amikor
folyt az Einzel-Wettberb és hatan(!) mentek fel a produkcióhoz (kérdés:
melyikük is a versenyző?). És ami leginkább meglepett és totálisan
kikészített az volt, hogy nem egy előre elkészített fellépési lista
szerint, hanem "ki mikor akar menni" mód szerint mentek a fellépők. S
mivel erről nem tudtam semmit, én lettem az első és már hívtak a
színpadra is, noha még legalább 5 percre volt szükségem és noha a
jelmez-bemutatásnál lefixáltam, hogy melyik zenét kell leadni a
produkciómhoz, mégis rosszat adtak le. De a közönség elfeledtette velem
ezt a kis affért. Összeségében nem nagyon éreztem, hogy az AniNite eme
része nagyon megszervezett lett volna (gyógyír volt még lelki sebemre,
hogy az AniNite végére már kisebb rajongótáborom is lett). De ez a rész
ellensúlyozta, hogy fantasztikus jelmezeket láttam, megállapítva azt,
hogy a bécsiek (és úgy akik idejöttek), tényleg vették a fáradságot,
hogy igazi cosplay-t alkossanak, minden apró részletre ügyeltek és ez
meg is látszott. Persze azért mosolyogtam, amikor láttam Hófehérkét,
Spongya Bobot), és ami igazán negyon bejött, az életnagyságú/élethű
Jack Sparrow és Xena (aki úgy is síkított, mint Lucy Lawless) volt.

Összefoglalva nem volt rossz, jól éreztem magam, voltak voltak jó
és rossz pillanatok ugyan, de azért nekem tökéletes élmény volt ahhoz,
hogy lezárjam a nyaramat.
"

Kentaro